Végeredményben a bibliai első ember is kétnemű

Elfeledkezünk a bennünk élő hiedelmekről, képzetekről. Beszélünk nemváltásról, transzneműekről, androgünitásról, de sajnos csak a kérdés praktikus oldalával foglalkozunk.

Még a gyermekvédelminek mondott népszavazás ijesztgetési kampánya idején szaladt szét a hír az interneten: 1956 elején a Magyar Dolgozók Pártja nagy hatalmú első titkára, Rákosi Mátyás engedélyezte a fejletlen nemi szervekkel született, egyébként lányos külsejű V. János számára, hogy saját elhatározásából nővé, egyúttal V. Judittá változzék. Ehhez ráadásul – tekintve János-Judit testi állapotát – orvosi beavatkozás sem kellett. A kisgyerekek átoperálásáról szóló abszurd mesefolyamot megszakítva kifejezetten jólesett egy efféle sztori a múltból.

Ám mind az ízléstelen politikai ámokfutás, mind a múltból előásott bulvártörténet kizárólag egyetlen szempontból vizsgálta a problémát – a modern ember észszerű, praktikus alapállásából. Ez határozza meg az emancipáció sokszor türelmetlen harcosait és nálunk ráadásként a kormány politikai-hatalmi célú ijesztgetéseit is egy olyan kérdésben, amely korunkban ugyan fontosnak tűnik, ám – tetszik, nem tetszik – gondolkodásunkat, a világtörténetet nézve önmagában marginális, ténylegesen keveseket érint. És habár marginális, egészen más téren mégis fontos lenne, de arra nem vagyunk kíváncsiak. A modern ember kiindulópontja sajnos szinte minden esetben jogi és etikai, a kik vagyunk, miben áll férfiségünk, nőiségünk, egyébségünk, hogyan jelenik meg bennünk az ellenkező nem (Jung nyomán) kérdése vagy éppen a nemiség irracionalitása és bennünk lévő, lényegünket érintő misztériuma elsikkad.

• Végeredményben a bibliai első ember is kétnemű, de a felfogás a korai kereszténységtől sem lehetett idegen.
• A „nemváltás” képzete is ősi időkbe nyúlik vissza.
• A XX. század első felétől sorra tűntek fel a sajtóban az átoperált emberekről szóló hírek.