Milyen külső és belső kényszerek miatt kellett hallgatniuk a túlélőknek a Gulagról? Hogyan és miért él tovább a trauma és emléke az utódokban? Nagyrészt ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Murai András és Németh Brigitta A Gulag és a családom – Túlélők történetei a családi emlékezetben című munkája. A kiváló kötet ideális körülmények között elősegíthetné, hogy a témáról tudományos és társadalmi diskurzus kezdődjön.
Ahogy beléptem a szobába, kaptam egy hatalmasat, majd a következő pillanatban egy hatalmas rúgást éreztem, nekiestem az ajtónak, megfordultam, és a következő pillanatban meg már egy hatalmas pofont levágott valaki. Persze most már meg lehet mondani, ki volt – és a visszaemlékező, a Gulag börtönét megjárt Fekete Iván el is árulja, hogy a Katonapolitikai Osztály őrnagya nem más volt, mint a későbbi bestselleríró, Berkesi András.
„Élő tanú”
Berkesi 1989 októberében maga is kénytelen volt szembesülni a múlttal egy botrányba fulladt körmendi író-olvasó találkozón. A programot a helyi könyvtár munkásőr igazgatója szervezte. A találkozón részt vett Balikó Mihály is, akinek édesapja, egy Berkesi által a Gulagra juttatott idős férfi súlyos betegen kórházban feküdt. Azt azonban megtiltotta, hogy fia elmenjen a találkozóra. Ő viszont úgy vélte, tartozik ennyivel az élettől búcsúzó apának. „Elég bátortalanul felálltam, és feltettem azt a kérdést, hogy […] ön az ötvenes években az ÁVH-nál vezető kihallgató tiszt volt. Itt az alkalom, hogy ezt kibeszéljük, hogy is volt ez. Döbbent csend lett.” Az író felháborodott, és vele a közönség is. Provokátor, rohadt – kiabálták felé. Berkesi – mint „régi, becsületes munkásember” – mindent tagadott, követelte, hogy mondjon neveket. Balikó pedig sorolni kezdte az író áldozatait, és mikor Nagy Sándorhoz ért, az illető – akit könyvtári alkalmazott felesége vitt el a találkozóra – az asszony hosszas kapacitálására váratlanul felszólalt. „Itt vagyok én, Nagy Sándor. Élő tanú. Éngem ön vitt el innen. […] És azt mondta nekem, hogy nem látom többet az isten napját és a csontjaimmal se kell elszámolni.” A Gulagról évekkel később hazatért Nagy Sándort szerették a településen, a hangulat gyorsan Berkesi ellen fordult, aki végül megtört, és bevallotta, hogy valóban ávós volt.
A történet, amely Murai András és Németh Brigitta nemrég napvilágot látott kötetében olvasható, minden érintett fél szempontjából hitelesen tárja elénk, miért kellett mélyen hallgatni a hazai lágerekben és a szovjet Gulagon szerzett élményekről a Kádár-rendszer végéig, sőt még azon túl is. Jellemzően rendszerváltás korabeli história a folytatás: a munkásőr igazgató Nagy Sándor feleségét kirúgta a könyvtárból, a megyei lapban pedig hamisított tudósítás jelent meg az író-olvasó találkozóról egy szóval sem említve a történteket.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
