Nernia krónikája: Szilárd rezsigyőzelem

Nernia krónikája: Szilárd rezsigyőzelem

Németh Szilárd (Forrás: Németh Szilárd/Facebook)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A rezsicsökkentés (és ennek apropóján a rezsibiztossá avanzsált Németh Szilárd) tündöklése 2013 januárjától datálható. A Fidesz a 2010-es évek elején, mint oly sokszor azóta is, kiválóan érzett rá a néplélek egyik nyomasztó kínjára, a munkabér jelentős részét leterhelő rezsikiadások tarthatatlanságára. A közeli gazdasági válság, a devizahitelezés, az elavult energiafaló panelek, Kádár-kockák költségeitől szenvedő réteg „itta” a rezsicsökkentők minden szavát, még akkor is, ha innen-onnan érkeztek azért figyelmeztetések az intézkedés negatív hatásairól. A 2013. évi LIV. törvény, amely a rezsicsökkentések végrehajtásáról szól, nagyban hozzájárult a kormánypárt újabb kétharmados győzelméhez 2014-ben, ám előtte és közben történt azért még egy és más.

2012. elején Schmitt „CtrlC–CtrlV” Pál lebukott 1992-es plagizált doktori disszertációja miatt, ezért a nyár elején vezércsere történt a Köztársasági Elnöki Hivatalban. Jó fideszes politikushoz méltóan az utolsó pillanatig tagadott mindent, de amikor a süllyedő hajóról nem tudott már a mentőcsónakba átszállni, bedobta a törölközőt. A bukott köztársasági elnök tisztségeit a MOB és a NOB szervezeteiben megtarthatta, járadékra élete végéig jogosult.

Ugyanebben az évben, pontosabban február 3-án a Malév Zrt. felfüggesztette repülési tevékenységét. 66 év után szűnt meg a „nemzeti” légi közlekedés Magyarországon, és a kormány azóta sem tartotta szükségét annak, hogy létrehozzon egy új társaságot. Mindig kéznél volt a magyar vezetésű fapados, amellyel stratégiai partneri viszony is kialakult a járványhelyzet alatt, főképpen a teherszállítás területén; saját utaztatásukat (Róma, Adria, Maldív-szigetek, Dubaj stb.) pedig megoldották okosban a kormánypárti politikusok. Nemzeti légitársaságra nem, de nemzeti repülőtérre annál inkább ácsingózik a kormány időtlen idők óta, irdatlan pénzösszegeket sem sajnálva rá.

2013 március idusa előtt néhány nappal az állami bankszektor felszabadult a „gyurcsányi elnyomás” alól: Matolcsy Györgyöt nevezte ki az államfő a Magyar Nemzeti Bank élére. Ellentmondásos tagja a gazdasági csúcsvezetésnek ő, rögeszmés euróellenessége és extravagáns megszólalásai már-már az általa vezetett intézmény patináját is kikezdték. Varga Mihály korábban nemzetgazdasági miniszterként, később pénzügyminiszterként állt bele néhány éles vitába Matolcsyval, aki hű NER-tagként saját családja boldogulásáról sem feledkezett meg azért (fia és a bútorbiznisz). Érdemei között említhetjük, hogy növelte Magyarország aranytartalékát, egyszerűbbé tette a lakossági hitelezést. Próbált innovatív vezetőként viselkedni, ám a pandémia alatt bevezetett hitelprogramok inkább látszatsegítséget jelentettek a meggyengült kkv-szektor számára. Alapítványi kicsapongásai, áhítatos Kelet-rajongása (piros pöttyök gyermekeink fenekén!) és értelmetlen közpénzszórásai egy populista gazdasági vezető képét vetítették elénk.

És a narancssárga tűz közelében melegedő sokak örömére eljött 2013. július elseje, megnyílt ötezer Nemzeti Dohánybolt. A volt jobbikos Volner János akkori elemi felháborodásán ma már csak mosolygunk, lám, hogy porlad el az emberi jellem a politika forgószínpadán. Botrányos pályáztatás, mutyik tengere előzte meg a trafikok megnyitását, óriási felháborodást generálva az ellenzéki térfélen. Ekkor tűnt fel a magyar közélet Don Quijotéja egy szekszárdi önkormányzati képviselő alakjában, aki borította a trafikmutyi éjjeli edényét, és aki azonmód megkezdte harcát a korrupciónak nevezett magyarországi „Szélmalom” ellen. Hadházy Ákos szűk tíz év alatt a NER legkérlelhetetlenebb kritikusává, tényfeltárójává nőtte ki magát.

13 évvel ezelőtt alakult meg a Civil Összefogás Fórum, amely azóta is szolgai módon teríti embereit a vidéki művelődési házakban, és az M1 stúdióiban egyaránt, segítve ezzel a Fidesz kampányát. A CÖF kőkorszaki modernségű honlapján kék betűkkel hirdeti magáról, hogy „külföldről nem támogatott szervezet”. Belföldről annál inkább. Időnkét leesik néhány tíz- és százmillió innen-onnan (MVM, MFB, Szerencsejáték Zrt.) a magyarázkodás minduntalan ugyanaz: fontos nemzetépítő köztevékenységre megy a támogatások minden fillérje. A CÖF igazi fénykorát 2012 és 2014 között élte, amikor is hat békemenetet valósított meg (ilyenkor változik a budapesti belváros buszparkolóvá), természetesen mindet a regnáló hatalom melletti kiállásként. Most is készülnek ilyenre.

Kevesen hallottak a néhány hetes hírről, mely szerint bedőlt a Hajdúkerületi és Bihari Víziközmű Szolgáltató Zrt. (HBVSZ), az első a hasonló profilú társaságok közül, és ezzel visszatértünk a kezdő sorokhoz, a rezsicsökkentés „áldásos” hatásaihoz. A társaság négy üzemigazgatóságon keresztül 11 település vízellátását és szennyvízkezelését biztosította hosszú időn keresztül, tavaly december 31-étől azonban a felügyeleti szerv visszavonta a szolgáltatási engedélyét azzal az indokkal, hogy instabillá vált a gazdálkodás. A kiadások folyamatosan nőttek az évek folyamán, a bevételek pedig a 2013-ban bevezetett csökkentett hatósági ár (magyarán: rezsicsökkentés) miatt nem fedezték a fejlesztéseket sem.

(Nernia krónikája című szubjektív sorozatában Szabó Antal hétről hétre sorra veszi a NER tizenkét évének intézkedéseit.)

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/5. számában jelent meg, január 28-án.

Nernia krónikája: Szilárd rezsigyőzelem

Nernia krónikája: Szilárd rezsigyőzelem

Németh Szilárd (Forrás: Németh Szilárd/Facebook)

A rezsicsökkentés (és ennek apropóján a rezsibiztossá avanzsált Németh Szilárd) tündöklése 2013 januárjától datálható. A Fidesz a 2010-es évek elején, mint oly sokszor azóta is, kiválóan érzett rá a néplélek egyik nyomasztó kínjára, a munkabér jelentős részét leterhelő rezsikiadások tarthatatlanságára. A közeli gazdasági válság, a devizahitelezés, az elavult energiafaló panelek, Kádár-kockák költségeitől szenvedő réteg „itta” a rezsicsökkentők minden szavát, még akkor is, ha innen-onnan érkeztek azért figyelmeztetések az intézkedés negatív hatásairól. A 2013. évi LIV. törvény, amely a rezsicsökkentések végrehajtásáról szól, nagyban hozzájárult a kormánypárt újabb kétharmados győzelméhez 2014-ben, ám előtte és közben történt azért még egy és más.

2012. elején Schmitt „CtrlC–CtrlV” Pál lebukott 1992-es plagizált doktori disszertációja miatt, ezért a nyár elején vezércsere történt a Köztársasági Elnöki Hivatalban. Jó fideszes politikushoz méltóan az utolsó pillanatig tagadott mindent, de amikor a süllyedő hajóról nem tudott már a mentőcsónakba átszállni, bedobta a törölközőt. A bukott köztársasági elnök tisztségeit a MOB és a NOB szervezeteiben megtarthatta, járadékra élete végéig jogosult.

Ugyanebben az évben, pontosabban február 3-án a Malév Zrt. felfüggesztette repülési tevékenységét. 66 év után szűnt meg a „nemzeti” légi közlekedés Magyarországon, és a kormány azóta sem tartotta szükségét annak, hogy létrehozzon egy új társaságot. Mindig kéznél volt a magyar vezetésű fapados, amellyel stratégiai partneri viszony is kialakult a járványhelyzet alatt, főképpen a teherszállítás területén; saját utaztatásukat (Róma, Adria, Maldív-szigetek, Dubaj stb.) pedig megoldották okosban a kormánypárti politikusok. Nemzeti légitársaságra nem, de nemzeti repülőtérre annál inkább ácsingózik a kormány időtlen idők óta, irdatlan pénzösszegeket sem sajnálva rá.

2013 március idusa előtt néhány nappal az állami bankszektor felszabadult a „gyurcsányi elnyomás” alól: Matolcsy Györgyöt nevezte ki az államfő a Magyar Nemzeti Bank élére. Ellentmondásos tagja a gazdasági csúcsvezetésnek ő, rögeszmés euróellenessége és extravagáns megszólalásai már-már az általa vezetett intézmény patináját is kikezdték. Varga Mihály korábban nemzetgazdasági miniszterként, később pénzügyminiszterként állt bele néhány éles vitába Matolcsyval, aki hű NER-tagként saját családja boldogulásáról sem feledkezett meg azért (fia és a bútorbiznisz). Érdemei között említhetjük, hogy növelte Magyarország aranytartalékát, egyszerűbbé tette a lakossági hitelezést. Próbált innovatív vezetőként viselkedni, ám a pandémia alatt bevezetett hitelprogramok inkább látszatsegítséget jelentettek a meggyengült kkv-szektor számára. Alapítványi kicsapongásai, áhítatos Kelet-rajongása (piros pöttyök gyermekeink fenekén!) és értelmetlen közpénzszórásai egy populista gazdasági vezető képét vetítették elénk.

És a narancssárga tűz közelében melegedő sokak örömére eljött 2013. július elseje, megnyílt ötezer Nemzeti Dohánybolt. A volt jobbikos Volner János akkori elemi felháborodásán ma már csak mosolygunk, lám, hogy porlad el az emberi jellem a politika forgószínpadán. Botrányos pályáztatás, mutyik tengere előzte meg a trafikok megnyitását, óriási felháborodást generálva az ellenzéki térfélen. Ekkor tűnt fel a magyar közélet Don Quijotéja egy szekszárdi önkormányzati képviselő alakjában, aki borította a trafikmutyi éjjeli edényét, és aki azonmód megkezdte harcát a korrupciónak nevezett magyarországi „Szélmalom” ellen. Hadházy Ákos szűk tíz év alatt a NER legkérlelhetetlenebb kritikusává, tényfeltárójává nőtte ki magát.

13 évvel ezelőtt alakult meg a Civil Összefogás Fórum, amely azóta is szolgai módon teríti embereit a vidéki művelődési házakban, és az M1 stúdióiban egyaránt, segítve ezzel a Fidesz kampányát. A CÖF kőkorszaki modernségű honlapján kék betűkkel hirdeti magáról, hogy „külföldről nem támogatott szervezet”. Belföldről annál inkább. Időnkét leesik néhány tíz- és százmillió innen-onnan (MVM, MFB, Szerencsejáték Zrt.) a magyarázkodás minduntalan ugyanaz: fontos nemzetépítő köztevékenységre megy a támogatások minden fillérje. A CÖF igazi fénykorát 2012 és 2014 között élte, amikor is hat békemenetet valósított meg (ilyenkor változik a budapesti belváros buszparkolóvá), természetesen mindet a regnáló hatalom melletti kiállásként. Most is készülnek ilyenre.

Kevesen hallottak a néhány hetes hírről, mely szerint bedőlt a Hajdúkerületi és Bihari Víziközmű Szolgáltató Zrt. (HBVSZ), az első a hasonló profilú társaságok közül, és ezzel visszatértünk a kezdő sorokhoz, a rezsicsökkentés „áldásos” hatásaihoz. A társaság négy üzemigazgatóságon keresztül 11 település vízellátását és szennyvízkezelését biztosította hosszú időn keresztül, tavaly december 31-étől azonban a felügyeleti szerv visszavonta a szolgáltatási engedélyét azzal az indokkal, hogy instabillá vált a gazdálkodás. A kiadások folyamatosan nőttek az évek folyamán, a bevételek pedig a 2013-ban bevezetett csökkentett hatósági ár (magyarán: rezsicsökkentés) miatt nem fedezték a fejlesztéseket sem.

(Nernia krónikája című szubjektív sorozatában Szabó Antal hétről hétre sorra veszi a NER tizenkét évének intézkedéseit.)

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/5. számában jelent meg, január 28-án.