Nietzsche

A legbiztosabb mód az embereket felháborítani és gonosz gondolatokat ültetni a fejükbe: ha soká várakoztatjuk őket. A várakozás immorálissá tesz. Ezt olvasom a mester tollából, aki Nietzschét idéz, ezúttal tényleg citál, nem pedig használ vendégszöveg gyanánt, mint máskor másokat, néhány oldallal korábban például Wittgensteint (Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia, Magvető, 1984, 43–44. oldal).

Nem sokkal azután olvasom ezt, hogy a szokásos mikrosérülések árán lehoztam a soros alsó rakparti és Margit körúti dugót, elmémben gonosz gondolatok tömkelegével. Az alsó rakparton és a Margit körúton, igaz, nem valaki várat, nem a háttérhatalmak obskúrus helyi intendánsai, nem is az a csúnya autósüldöző főpolgármester (amúgy nem is tudom, melyik közterület főváros, és melyik kerületek), de végső soron ez nem is fontos annyira. Nem hatalmasságokat gyűlölök ugyanis ilyenkor, hanem ember- és polgártársakat, akik semmivel sem egyenlőbbek nálam, ennek ellenére egyenlőbbként viselkednek, furakodnak és tülekednek, le kéne őket géppuskázni hűvös halomba.