Féregemberek, akik Nobel-díjat kaptak

Néhány héttel ezelőtt már a negyedik Nobel-díjat ítélték oda egy alig egy milliméteres, szabad szemmel alig látható fonálférgen, a Caenorhabditis eleganson (barátainak csak C. elegans) végzett kutatásokért. Persze nem maga a féreg a kutatások végső tárgya, ő csak egy modellszervezet, amely sokkal egyszerűbb, mint az emlősök vagy az ember, de az alapvető molekuláris biológiai, egyedfejlődési és genetikai törvényszerűségek rajta is tanulmányozhatók. Ráadásul könnyebben és olcsóbban tartható, mint a két másik népszerű modellállat, az ecetmuslica és az egér. Nagy előnye, hogy nem cuki, így a fanatikus állatvédők sem fenyegetik a kutatókat a rajta való kísérletezés miatt.

Amikor sajtótájékoztatót tartott Gary Ruvkun, aki Victor Ambrosszal közösen elnyerte az idei orvosi Nobel-díjat a mikro-RNS-ek felfedezéséért, a szokásos „család, szülők, kollégák” mellett egy meglehetősen valószínűtlen élőlénynek, egy féregnek is köszönetet mondott. Ruvkun „nagymenőnek” nevezte a Caenorhabditis eleganst, mert nélküle nem érhette volna el Nobel-díjjal jutalmazott eredményeit. De mi tesz egy ilyen jelentéktelennek tűnő állatkát akkora sztárrá, hogy már több Nobel-díjat is kiérdemelt a vizsgálata? Nos, közelebb visz minket a válaszhoz, ha megnézzük, miért adták a korábbi díjakat. 2002-ben a szervfejlődés és a programozott sejthalál genetikai hátterének feltárásáért, 2006-ban az RNS-interferencia (más néven: a géncsendesítés) jelenségének felfedezéséért ítélték oda az orvosi Nobelt, 2008-ban pedig a zöld fluoreszcens fehérje kutatását ismerték el a kémiai díjjal. Amint látszik, a legkülönfélébb biológiai és biokémiai területeken végeznek kutatásokat e piciny féreg segítségével, ami hihetetlen sokoldalúságát mutatja.