Norvégia hegyeinek gyomrában elfeledett katonai létesítmények rejtőznek. A hidegháború után feleslegessé vált építmények, amelyek egy jobb világban múzeumként működhetnének, a geopolitikai feszültségek újraéledésével ismét stratégiai jelentőséget kapnak.
A hidegháború legfeszültebb éveiben Norvégia mintegy háromezer föld alatti katonai létesítményt épített: bunkereket, alagutakat, hangárokat, raktárakat, irányítóközpontokat. Egy részük a náci Németország Atlanti falának maradványa volt, másokat újonnan vájtak a norvég gránitba. A cél azonban nem változott: elrejteni a katonai infrastruktúrát, megnehezíteni egy esetleges támadó dolgát, és biztosítani a NATO-erők jelenlétét a térségben. A BBC Future híradása szerint az északi sarkkörön túl, az orosz határ közelében fekvő építmények nemrégiben különös figyelmet kaptak. Ezeket a hajdan ikonikusnak tartott, majd elfelejtett létesítményeket most újra aktiválják: korszerűsítik, katonai felszereléssel látják el, és ismét szolgálatba állítják.
Egyikük – az Olavsvern haditengerészeti bázis – igazi mérnöki bravúr: egy hegy oldalába vájták, 275 méter vastag kőzet borítja, mélyén pedig alagutak, mélyvízi dokkok és irányítóközpontok rejtőznek. Felépítése 450 millió dollárba került, és a költségek jelentős részét a NATO állta, mivel kulcsszerepet játszott a szövetség északi jelenlétének biztosításában.
• Miért váltak ismét fontossá Norvégia föld alatti katonai létesítményei?
• Hogyan változott meg a sarkvidék geopolitikai jelentősége az elmúlt évtizedekben?
• Milyen előnyöket kínálnak a föld alatti katonai támaszpontok a modern hadviselésben?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
