Nyakig a mocsárban

Magyar Péter jó taktikai érzékkel ment elébe annak a sárlavinának, aminek csak az ideje volt kérdéses. Az elővágással idejekorán keretezte a lejáratást – amelynek végrehajtását az orbáni hatalom szokás szerint részben kiszervezi „külső” megbízottaknak –, nagy fokú bizalmatlanságot ébresztve a szétterítendő anyaggal és a főszereplőkkel szemben. Mondhatjuk, fideszes módszerekkel küzd a Fidesszel. Ám bármennyire is ügyesen mozog ezen az ingoványos terepen, az állampárt egyik fő célját nem tudja megakadályozni: a politikának a bulvár mocsarába való taszítását.

Azt egy pillanatig sem volt érdemes komolyan venni, hogy az új helyzetre, a váltópárt megjelenésére és így a versenyhelyzet visszatérésére fair módon, szakpolitikai viták vállalásával, érvek ütköztetésével válaszol a Fidesz. Az első vonalból jórészt kikopott az a gárda, amelyik ilyesmire intellektuálisan képes volna (talán emiatt reaktiválták felemás módon Szájer Józsefet), miközben a kihívónál értelemszerűen még nem léphetett a nyilvánosság elé egy komplett, a kormányképességet megjelenítő stáb. A hatalom szükségképpen az elmúlt tíz–tizenöt évben jól bevált módszerekkel reagál, veszi fel a Magyar Péter által elé dobott kesztyűt: piszkos eszközökkel, rágalmakkal, a propaganda csúcsra járatásával. A személyiség megsemmisítésének szándékával, ami ellen nem sok esélye volt Vona Gábornak, Márki-Zay Péternek vagy bárkinek, aki a miniszterelnök célkeresztjébe került. A különbség „csak” annyi, hogy most durvább üzemmódba kapcsol a gépezet, újabb és újabb civilizációs normákat hágva át. És lám, ha kifizetődőnek látják, foglalkoznak „nőügyekkel” is. Ehhez pedig a teljes arzenál a rendelkezésükre áll: pénz, rutin, minden aljasságra képes segítők hada, társutas megmondóemberek. Miután a civil kontrollt leépítette a hatalom, a törvényesség határát átlépő, titkosszolgálati eszközöket használó adatgyűjtés, manipuláció ellen sincs semmiféle garancia.