Felkel. Sőt erre kel fel. Halk fémes zörejek a messzi távolban, szerte a környéken. Robbanómotoros, villanyos, traktoros, vagy trimmer változatban zümmög, morog, sipákol halkan a külvilág, a bukóra nyitott ablak mögül. – Az anyjukat, hát vasárnap van! – sziszegi álmosan. Rossz alvó, ennek a levét issza most, minden apró zörejre felébred. Fordul kettőt még saját tengelye körül, morog, átkozódik, aztán egyszer csak bekúszik a szobába a frissen nyírt gyep csodálatos illata, s feléled benne az ősi ösztön és a kényszerűség furcsa elegye: füvet kell nyírni... de most már tényleg. Hajdanán fűkasza, sarló állt készenlétben a fészer sarkában, kaszakő oldalzsebben, fémes zörejek helyett riadt tücsökhangok adták az aláfestő zenét, és a végén a lekaszabolt szérű halálos csendje honolt a tájon. Manapság könnyebb a munka: csak be kell durrantani valamilyen formában a gépezetet, és tolni, húzni, nyomni szükséges, kaszakő nélkül. Ez reményt ad számára, nem oly nagy meló ez azért, no, felkelés!
Felöltözik. Pocsék instant feketét kotyvaszt, majd az órára pillant: hét alig múlt. – Na és, más is elkezdte már… – dörmögi maga elé, majd kicsoszog a garázsba.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
