Sok felelőse van a jegybanki alapítványok vagyonvesztésének, de a fő felelős az MNB igazgatósága, és a kormány sem tett eleget tulajdonosként ellenőrzési kötelezettségének. A felügyelőbizottság (fb) dolgozott ugyan, de a vagyonköltéssel kapcsolatos fontos információkhoz nem jutott hozzá. Nyikos Lászlóval, az MNB-fb volt tagjával beszélgettünk.
– A jegybanki alapítványok körüli botrány, az ingatlanberuházások körüli kérdőjelek a Magyar Nemzeti Bankra (MNB) irányították a figyelmet. Lehet, hogy egyetlen tényezőre vezethető vissza mindez?
– Annak, hogy a közpénzek „elvesztették közpénzjellegüket”, több oka van. Először is a hibás törvényi szabályozás. A legfontosabb tulajdonosi döntéseket az igazgatóság hozhatja, mert a részvénytársaságként működő jegybanknak 2012 óta nincs közgyűlése. A pénzügyi terv és a számviteli beszámoló jóváhagyásával együtt az osztalékfizetési hatáskör is az ügyvezetés privilégiuma lett. „Állam az államban” helyzet alakulhatott ki azzal, hogy az Országgyűlés a lovak közé dobta a gyeplőt. A határozatokat, amelyek az alapítványi botrányhoz is vezettek, a négytagú igazgatóság hozta, méghozzá egyhangúlag.
– Több gondot is említett a jegybanktörvénnyel kapcsolatban.
– A folyamatos módosításait, „pontosításait”. Most az alelnökök számát növelik eggyel, vele összefüggésben a Monetáris Tanácsét is kettővel. Kit érdekel, hogy egy ilyen korrekció mennyivel növeli a költségeket? Elárulhatom: éves szinten százmilliós nagyságrenddel. Az MNB nem piaci szereplő, nem költségérzékeny, működése eredményességének nem a nyereség a mércéje. Kiadásait törvény nem korlátozza, azok „felülről nyitottak”, elméletileg végtelenek. Közönséges halandónak fogalma sincs, mi lehet az „anticiklikus tőkepuffer”. Nem egyértelmű a szabály, mely szerint „az MNB feladataival és elsődleges céljával összhangban alapítványt hozhat létre”. Bár a törvény egyes számot használ, az igazgatóság gründolt hatot. Ráadásul ezek rendeltetése nem vezethető le a jegybank elsődleges céljából. Az egzaktság hiányával függ össze az intézmény jogászainak felfogása, miszerint amit a törvény nem tilt, azt a döntnökök megtehetik, például alapítványokra költhetnek százmilliárdokat. Hiába érveltem a bizottsági üléseken, amelyekről egyébként szó szerinti jegyzőkönyvek készültek: a magánvállalkozó azt csinál a pénzével, amit akar, de a közpénz csak arra költhető, amire tulajdonosi felhatalmazás van. A szintén egyszemélyes részvénytársaságként működő Osztrák Nemzeti Banknál például erre a Generalversammlung (közgyűlés) jogosult. Sovány elégtétel, hogy az új elnök azonnal megvált az MNB jogász végzettségű főigazgatójától, majd a jogi igazgatóság vezetőjétől is.
• A jegybank melyik szervezeti egységben és milyen módon születtek a százmilliárdos kiadásokról szóló döntések?
• Mekkora hatalma volt a felügyelőbizottságnak? Vajon megkaptak-e minden információt ahhoz, hogy betöltsék funkciójukat, és ellenőrizni tudják, a jegybank jogszerűen működik-e, vagy sem?
•Ki, melyik szervezeti egység és hogyan engedélyezte a napról napra dráguló beruházások finanszírozását?
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap július 3-ig kapható 2025/26. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
