
Nyolcvan éve, 1944-45-ben, a német megszállást követően, elsősorban a nyilas uralom idején számos katolikus és protestáns egyházi személy esett áldozatául a terrornak. Bűnük az üldözöttek elrejtése, az embermentés volt. Sajnos valójában még azokról is keveset tudunk, akik neve gyakran forog közszájon. Ez alkalommal Salkaházi Sára, Kálló Ferenc és Varsányi Mátyás mártírhalálának okaival, körülményeivel foglalkozunk.
Éjszaka volt, december vége. A hét foglyot lemeztelenítették, hogy az értékesebb ruhákat, lábbeliket szétosszák maguk között. Az egyik nő a lövések eldördülése előtt szembefordult a fegyveresekkel, felnézett az égre, és keresztet vetett. A jelenet a Duna-parton közvetlenül az áldozat mellett álló pártszolgálatost annyira meglepte, talán meg is érintette, hogy évtizedek múlva, miután rendőrkézre került, a zuglói nyilasperben is felidézte. Leírása alapján a középkorú nőben szerzetestársai felismerték háború végén eltűnt testvérüket, Salkaházi Sárát. Vele együtt lőtték a jeges Dunába Bernovits Vilma hitoktatót és az öt üldözöttet: Fischer Bélánét, Róna Andornét, Jónás Magdolnát, egy bizonyos Bátorinét (teljes nevét máig nem sikerült kideríteni) a fiával, Bátori Istvánnal együtt, akik a Bokréta utcai munkáslányotthonban tartott razzián nem tudták igazolni „árja származásukat”. Egyedül a fiú menekült meg, ő a tűzparancs és a lövések eldördülése között a folyóba vetette magát, és valamivel távolabb partra úszott.
• Mi történt Salkaházi Sárával?
• Miért végeztek ki egy tábori lelkészt?
• Mennyire nyilvános, hogy mi történt az egyházi személyekkel?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!