Azt is megtanulják, hogy a kutya nem arra való, hogy rugdossák

Nyírpilisnek utoljára valamikor a kétezres években volt labdarúgócsapata, ám most mégis gyerekzsivajtól hangos a szabolcsi község pályája. A kopott vályogházak közé nem egy igazi, falusi „hátsó füvest” kell elképzelni, hanem egy olyan rekortánpályát, ami mellett kosárlabdapalánkok, hibátlan hálóval rendelkező kapuk és uniós támogatásról tanúskodó feliratok sorakoznak. Az oldalvonal mellett helyi srácok és lányok dekáznak. Bőle Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) sportszakterületi vezetője éppen azt ecseteli, milyen előnyei van annak, hogy a Magyarország 300 leghátrányosabb helyzetű kistelepülését megsegíteni hivatott Felzárkózó települések (Fete) programban szervesül a mozgás, a testnevelés. – Megtanít a szabályok tiszteletére, a toleranciára, hogy lehet hibázni, hogy fel lehet állni – sorolja Bőle.

Ha számba vesszük, hogy milyen apropóból jelentünk meg Nyírpilisen, akkor igencsak áthallásos, amit mond. Azért jöttünk, mert itt rendezték meg a nyitó rendezvényét a Fete második, 2029-ig tartó szakaszának. A program 2019-ben indult, eleinte állami, majd 2023-tól uniós finanszírozásból fut több szeretetszolgálat és civil szervezet részvételével, a magukra hagyott településeket pedig fokozatosan vonják be az együttműködésbe.

Eleinte estünk, keltünk

A szakmai alapokat az MMSZ húsz éve kidolgozott Jelenlét programja adja, amelynek kapcsán a rendezvény megnyitóján, a nyírpilisi iskola nagytermében Lantos Szilárd, programvezető úgy fogalmazott: „eleinte estünk, keltünk, de mertünk a helyszínre menni, beszélgetni, bizalmat építeni, nem íróasztal mögül segítünk, hanem jelen vagyunk”. Ennek megfelelően a jellemzően az ország délnyugati és északkeleti csücskében, valamint a kettő között húzódó „belső periférián” nem ugyanazt valósítják meg, figyelni próbálnak a helyi sajátosságokra, mert „ami működik Nyírmihálydiban, az nem biztos, hogy beválik itt, Nyírpilisen.”