„Olyan árak vannak, hogy ötvenhat lesz itt megint”

Azt ír le, amit akar – mondja Hossó Imre Sándor, majd egy határozott mozdulattal becsukja mögöttem a községháza ajtaját. Hevesaranyos polgármestere azért ideges, mert egy hirdetményről próbálom kérdezni őt. Arról, amivel azt szerették volna tudatni, hogy a település falubuszával akár ingyenesen is eljuthatnak október 23-án a Fidesz-KDNP budapesti ünnepségére, a Békementre. A felhívásról szóló fotó bejárta a sajtót és az internetet, megosztotta a Tisza Párt elnöke, Magyar Péter is azzal a kísérőszöveggel, hogy „bűncselekmények sorát követik el a Fidesznél a Békemenet szervezésekor. Polgármestereket utasítanak és zsarolnak, hogy a közpénzen vásárolt falubuszokkal szállítsanak Budapestre közmunkásokat, önkormányzati dolgozókat.” Hossó – mielőtt még kitessékelt volna a községházból – két dolgot azért elárul: az egyik, hogy a cetli miatt rengeteg támadást kapott a falu a másik pedig, hogy nem is indít a Békemenetre Hevesaranyos buszt, mert nem jelentkeztek elegen, pedig egy évvel ezelőtt az Európai Parlamenti választáson még a szavazatok 68 százalékát kapta meg a Fidesz-KDNP listája.

*

Éppen úgy, ahogy a közeli Egerbaktán, ahol szintén nincs békementes toborzó kiírás a buszmegállóban, ott csak egy szerény falfirka utal arra, hogy „itt jó a füst”, ami alighanem arra utal, hogy helyben elégedettek a dizájnerdrogok minőségével, ugyanis a szerhasználó szlengben így nevezik a filléres kábítószert. A faluközpontban viszont hatalmas lyukas zászló hirdeti 1956 dicsőségét – igaz, a trikolor melletti tábla többek között a szocialista egypártrendszer terminológiáját idéző Felszabadulás utca felé mutatja az irányt. Ebből az irányból érkezik Bujka István, aki egy szivarkára gyújt rá, maga mellé helyezi flakonos borát majd egy bokor tövébe, az ötvenhatos zászló árnyékába ülve meséli el kérdéseimre, hogy mit is gondol a politikáról. A Békementre például nem megy, de azt látja, hogy „úgy is lesz valami, mert annyira kavarnak már”. Megkérem, hogy tűnődve kifejtett gondolatait konkretizálja, amit meg is tesz.

– Ha az Orbán Viktor megbukik, akkor hurka van.
– Hurka? – kérdem.
– A népnek nem lesz jó. Legalábbis így mondják errefelé – mondja István, akit megkérek, beszéljen arról, mit gondol az 1956-os forradalomról, ha már egy kuka, egy rozsdás telefonfülke, egy bokor, és persze egy lyukas zászló között gubbasztva beszélgetünk. Kérdezném még háborúról és békéről is, de István leragad a hatvankilenc évvel ezelőtti eseményeknél és közbevág.