Navracsics Tibornak nem sok ideje van, hogy lépjen „helyi önazonosság védelme érdekében”

Az országon belüli népességmozgás egyes települések vezetőit szinte megoldhatatlan helyzet elé állítja: a helyi infrastruktúra nem bírja el a beköltözők tömegeit, miközben a helyi hagyományok, közösségek is felhígulnak.

Tikkasztó kánikula, 2022 nyara: a Pest megyei Solymáron több mint ezer háztartás maradt napokra vezetékes víz nélkül. Az okok között előkelő helyen szerepelt a falu lakosságszámának jó ideje tartó növekedése, az egykori kistelepülésen mostanra több mint 11 ezer ember él (nem hivatalosan valószínűleg ennél többen), az infrastruktúra, a közszolgáltatások azonban nem tudnak lépést tartani a gyors növekedéssel.

Solymár nincs ezzel egyedül, Budapest környékén a kiköltözés, a szuburbanizáció egyre elviselhetetlenebb méreteket ölt. Míg Budapest lakossága az elmúlt tíz évben 44 ezer fővel csökkent, addig a Budakeszi járásban 13,5 ezerrel, az Érdiben 13,6 ezerrel, a Gödöllői járásban pedig 20 ezerrel laknak többen. Ezek között sok az alvó település, ahonnan a lakosok leginkább a fővárosba ingáznak dolgozni, tanulni. Van ellentétes irányú probléma is: Észak-Magyarországot például európai mércével is sokan hagyják el, de a dél-dunántúli és a dél-alföldi települések is a népességváltozás legnagyobb vesztesei közé tartoznak.

A miniszterelnök februári évértékelőjében Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési minisztert jelölte ki a feladatra, hogy a „helyi önazonosság védelme érdekében” konzultáljon az önkormányzatokkal, és dolgozzon ki javaslatokat arra vonatkozóan, miként lehetne gátat szabni a túlzott népességmozgásnak. Lapzártánkig a miniszter a Pest megyei és a budapesti polgármesterekkel tárgyalt. A probléma Pest megyében a legégetőbb. Ahogy a miniszter a fővárosi konzultáción elmondta, a készülő törvényjavaslat a kistelepüléseket célozná, ám ez a kör még változhat – ezért kéri ki a megyei jogú városok és a budapesti vezetők véleményét is.