Ezek az anyagok a végtelenségig fogják mérgezni a környezetet és minket
PFAS-szennyeződés után kutató szakemberek vesznek mintát a folyóból (Fotó: Waters)

A per- és polifluor-alkil származékok (a barátaiknak: „örök vegyi anyagok”) megtestesítik az emberiség természeti környezethez fűződő általános viszonyát. Azért hívják őket örök vegyi anyagoknak, mert maguktól nagyon lassan bomlanak le a környezetben. Azért ilyenek, mert ilyenné alkottuk őket: szándékosan állnak ellen a hidegnek, a hőnek, a sugárzásnak, a víznek, a lebontószervezeteknek, mindennek. Viszont ha kikerülnek a környezetbe (és persze kikerülnek a szeméttel), rengeteg szörnyűséggel hozták már őket összefüggésbe. Egy most kiadott jelentés szerint az európai PFAS-szennyezés ártalmatlanítása 2 billió (2 000 000 000 000) euróba kerülne.

Ugye milyen jó, hogy a teflonbevonatú serpenyőben nem ragad le a rántotta? Vagy hogy a sütőpapírral bélelt tepsiből egy mozdulattal ki lehet emelni a sütit? Azt is szeretjük, ha a pizza- és gyümölcslés doboz nem ázik át. Ezeket a jótéteményeket (részben) a per- és polifluor-alkil származékoknak (PFAS-eknek) köszönhetjük. Ezek a szintetikus szerves vegyületek számos fluoratomot tartalmaznak, amely miatt tulajdonságaik (ha csak a rövid távú hasznosságukat tekintjük) sok tekintetben sokkal jobbá váltak. Emiatt manapság gyakorlatilag minden iparág használja őket, több mint tízezer mesterségesen előállított változatuk létezik. Ott vannak a vízhatlan kabátokban, az élelmiszer-csomagolásokban, a kozmetikumokban, a rugalmas tornaruhákban, a mobiltelefonok képernyőjében, festékekben, bútorokban, ragasztókban, de a tűzoltó habokban és az elektromos vezetékek szigetelésében is.

Minthogy éppen azért ilyen jók, mert minden olyan hatásnak ellenállnak, ami a hagyományos anyagokat tönkretette (lebontotta) volna. Amikor kidobjuk őket, a szemétlerakókból bekerülnek a talajba, a levegőbe és a természetes földfelszíni és föld alatti vizekbe. Onnan (a sajnos megszokott úton) felveszik és akkumulálják őket a halak és más állatok, végül pedig elérkeznek az emberi szervezetbe is. Maradványaikat rendszeresen megtalálják az ivóvízben és az esővízben is, de mivel sok termékkel mi magunk juttatjuk őket a szervezetünkbe (például felszívódnak a kozmetikumokból a bőrön keresztül), így akkor is kapcsolatba kerülnénk velük, ha nem lenne velük tele a természet.

• Miért veszélyesek az örök vegyi anyagok?
• Mit lehet velük kezdeni?
• Ehelyett mit tesznek velük a valóságban?

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!