Ősz

Megvoltak idén már az egyetemi, főiskolai évnyitók, előttük augusztusban a szégyenes gólyatáborok is. A felsőfokú oktatás később kezdődik, mint az iskolákban, a múlt század második felében, első orvosegyetemi évemben szokatlan volt a kora szeptemberi szabadság, ki is élveztem nagy mellénnyel; én, kérem, már nem vagyok középiskolás, sőt úgynevezett érett vagyok, és büszke egyetemista! Szülői engedéllyel (végtére felnőtt vagy, fiam) elmentünk azon az őszön mi, a négy gimnáziumi jó barát egy belvárosi éjszakai bárba (addig sosem voltunk), anyám aggódott: muszáj ezt, kisfiam?

Mit hozhatok? – kérdezte a pincér unott rutinnal; négy konyak! – vetette oda Péter, mintha gyakorlottan, kortyolgattuk nyeletenként, mint akik már régóta, nem vallottuk be, hogy nem értjük, a felnőttek mit szeretnek rajt. Na, még egyet! – szólt a pincérnek Péter, az mosolygott, és újra fordult. Pocsék közérzettel unatkoztunk, az éjféli műsorban csak a négy bikinis, csillámporral hintett táncoslány volt üdítő, a műsort úgy nyújtották hosszúra, hogy ezek minden szám előtt kijöttek a táncparkettre, egyikük hivalkodó mosollyal egészen közel jött asztalunkhoz, pillanatra púder és parfüm illatát éreztük, de erotikus bódulatot egyáltalán nem.