Ötödik kétharmad

Oly könnyű megmosolyogni a Fideszt. Látjuk sorra a demonstrációikat, hogy nem látjuk, mert nincs mit, halljuk a parlamenti felszólalásaikat, melyek szándékuk ellenére egytől egyig az elmúlt tizenhat esztendő hiányosságainak, hibáinak, vétkeinek és bűneinek beismerései, nézzük a visszatérő volt miniszterelnököt, amint elfelejtett visszatérni a pártja és önmaga köré szőtt gonosz politikai meséből. Megmosolygás közben pedig enyhül, szolidul, könnyebbedik a múlt, elhomályosulnak, összemosódnak, bizonytalanná válnak a megtörténtükkor éles vonalakkal kirajzolódó események. S még fél évvel sem vagyunk túl a választásokon. Emlékezzünk hát a jövőbe: mi lett volna, ha?

Ha a Fidesz nyeri az április 12-én tartott parlamenti voksolást, most talán épp arról írnék, hogy a hatósági jogkörrel felruházott Szuverenitásvédelmi Hivatal eljárása miatt csak a Facebookon publikálhatok, mert a Magyar Hang elleni rendkívüli vizsgálat okán a kiadónk működését felfüggesztették – amire egy májusban megjelent miniszterelnöki rendelet adott módot. Lánczi Tamás sajtótájékoztatót tart, ahol bejelenti, hogy a lapunk, az Átlátszó, a 444 és a Telex ellen zajló vizsgálatok súlyos külföldi befolyásolást tártak fel, ami miatt további szerkesztőségek is a hivatal látókörébe kerültek. A műsorainkat azért még fel tudjuk venni. Ahogy a szerkesztőség felé bandukolok, a harmadik világháború fenyegető közelségét hirdető kormányzati tájékoztatási plakátok kísérnek, rajtuk a felirat: Megvédjük Magyarországot!