Furcsa spirituális útvesztő

Csak remélni meri a Hetek szerkesztője, Kulifai Máté, hogy abból a „furcsa spirituális útvesztőből”, amelybe Pajor Tamás besétált, hamar kitalál majd. Az újságíró a Partizánnak adott interjúra utalt, amelynek végén Pajor egy kifejezetten személyes részben vallott arról, milyen hibákat követett el a gyerekei nevelése során. Megrendítő vallomást tett többek között arról: „Ma már máshogy nevelném a gyermekeimet. Eltérnék attól a szigortól, amit én a gyülekezetben tanultam, és nem alkalmaznám azt a fajta, számomra ma már merev konzervativizmust a nevelésben, amit akkoriban alkalmaztam.” Ez szerinte „keménységben, meg nem értésben, empátiahiányban, bigottságban, agresszióban” jelent meg, amitől a gyerekei traumatizálódtak, kimaradt számukra a tinédzserkor.

Kifejezetten ritka az a fajta őszinte, nyilvános számvetés, amit a zenész-énekestől hallhattunk. Jellemzőbb az önfelmentés, a traumák internalizálása, egyben annak ismételgetése: azért csak felnőttünk valahogy. Ember lett belőlünk így is. Sokan utólag igyekeznek hasznosnak feltüntetni a gyerekkori pofonokat – akár adták, akár kapták. Könnyebb megküzdeni a bűntudattal és a haraggal, ha újrakeretezzük az egészet, azzal söpörve félre: ebből is csak tanultunk. Az persze sosem baj, ha mindent az épülésére fordít az ember. A hibákat viszont csak megismételni, a következő generációnak továbbadni lehet, ha valaki nem ismeri be őket. Hiába hisszük, hogy ezzel nem ártunk senkinek, valójában hazudunk magunknak, hazudunk a környezetünknek is. A Hit Gyülekezete jeleseinek viszont a kifejezetten hosszú interjúból, vallomásból mindössze annyi jött le, hogy Pajor nem védi eléggé a Hit Gyülekezetét.