Pár mondat a szabadságról

Ha van olyan alapérték, amely igazán a Nyugat sajátjának mondható, az a szabadság. A szabadságot persze többféleképpen is definiálhatjuk, de ebben az összefüggésben azt értjük alatta, hogy senki sem rendelkezhet korlátlan hatalommal az egyén felett – sem az állam, sem egy másik személy. A hatalom észszerű korlátozása és ennek fokozatos társadalmi kiterjesztése korántsem magától értetődő elképzelés, és a Nyugaton is rendszeresen meg kellett küzdeni érte. Méghozzá nemcsak a nem nyugati vagy nem modern társadalmakkal szemben, hanem olyan, a Nyugaton létrejött modern ideológiákkal szemben is, mint a fasizmus vagy a kommunizmus, amelyek elméletben is, de a gyakorlatban még inkább úgy tartották, hogy az egyén feláldozható az állam érdekeiért.

Azok a személyiségek, akik a szabadságért szálltak síkra, fontos helyet foglalnak el a nyugati országok történelmi emlékezetében, és többnyire hősökként tekintünk rájuk. Ami természetesen rendjén is van, de ez hajlamos elhomályosítani azt a tényt, hogy a fenti értelemben vett szabadságot elsősorban nem kiemelkedő személyek, hanem személytelen intézmények tartják fenn.

• A populista politikusok a nép hatalmának növelését ígérik az azt gúzsba kötő intézmények leépítése révén, de csak a saját hatalmukat növelik
• Ma Magyarországon a szabadságért folytatott küzdelmet nem csupán az nehezíti, hogy hiányoznak a hozzá szükséges nagy formátumú személyiségek

A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 26-án megjelent, 2022/35. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!