Ebbe most jól beleálltunk, mondta Feri, és kinyújtotta a kezét a kéknyelű felé. Én az olaszrizlinget vagy, mondjuk, a rajnait jobban szeretem, ő a kéknyelűt (tavaly lett hungarikum) preferálja. Ez, mondjuk, máris kétféle megközelítése ugyanannak a dolognak, mondjuk, az életnek, életünk értelmezésének, s merész ontológiai elemzéseket is kikerekíthetnénk belőle, amint Jonathan Swift az ő Gulliverjében a tojást alul, illetve felül feltörők ádáz vitája kapcsán, pedig az csak a tojásról szól, ahogy persze esetünkben is mindkét vélemény (vagy inkább elköteleződés) „csak” a borról.
S hol van még a haza, a nemzet, a jövő, az igazságosság, vagyonvisszaszerzés és a demokrácia! (Micsoda szavak, mon Dieu!) Beleálltunk, mint csizmaszár a felázott vetésbe.
Ferivel, s pár tördemici baráttal együtt néztük a választás napján az értékelő műsorokat. Volt virsli, sütemény – és persze bor is. Olasz és kéknyelű is, mert attól függetlenül, hogy mind kormányváltást reméltünk, azért fenntartjuk ízlésbéli és a borról alkotott nézeteink közti finom különbségeket. (Demokrata a nagy dolgokban megértő a közösséggel, apróságok tekintetében viszont gyakran szőrszálhasogató.)
Ide-oda kapcsolgattunk a televízión, hüledezve néztük a közszolgálatit, bölcsen a Partizánt, a miniszterelnök sommás bejelentését a vereségéről már ujjongva az RTL csatornáján. Ebbe beleálltunk, mondta elégedetten Gyuri is, aki házi sajtost hozott, s már csak a pezsgőbontásra érkezett meg, mert szavazatszámláló volt egy másik faluban. (Mi beleálltunk a munkába, ők beleálltak a földbe. Mint a csizmaszár… és így tovább.)
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
