„Megkaptam, hogy a varsói szerződésről szóló versem semmisítsem meg”

„Megkaptam, hogy a varsói szerződésről szóló versem semmisítsem meg”

Péntek Imre (Fotó: Magyar Napló)

 

Többen mondták, hogy a rendszerváltás után már nem kell foglalkozni közélettel, de én nem értettem egyet ezzel – mondta lapunknak a József Attila-díjas Péntek Imre, aki idén februárban köszöntötte 80. születésnapját. A Kilencek tagjával zalaegerszegi otthonában beszélgettünk Váci Mihályról, politikai megosztottságról, MDF-ből való kilépésről.

A költészet mindig jogosan szól bele a közéleti ügyekbe – erről beszélt interjúnkban Péntek Imre költő, aki úgy tartja, szóljon is bele, legyen neki kritikus álláspontja. Ő maga a plebejus hangot nem akarta soha feledni, „mindig fortyogott bennem elég düh, hogy feldöntsem a vitathatatlan vályúkat.” Az avantgárdban is kereste a többletszólás lehetőségét, ezekben is el lehetett rejteni ritikus tartalmakat. – Írtam egyszer egy verset a varsói szerződéssel kapcsolatban. Meg is kaptam valamelyik szerkesztőtől, hogy Imre, ezt a verset tépd össze, semmisítsd meg. Mert hogy én ezzel sokra nem megyek. Ladik Katinak volt egy varsói szerződéssel kapcsolatos verse, ezért gondoltam, hogy na, én is írok egy ilyet. Jugoszláviában elment, itt nálunk nem ment el – tette hozzá Péntek Imre.

Miközben Zalaegerszegen beszélgettünk, élt már Budapesten, dolgozott Veszprémben, Keszthelyen, Székesfehérváron is, utóbbi helyen csinálta az Árgus folyóiratot. Volt, ahol szívesen maradt volna tovább? – Fehérváron több ideig maradtam volna. Nem jött össze. Ahogy bent maradni a pártomban sem. Az MDF-be az elsők között léptem be, két ajánlóm volt: Lezsák Sándor és Csengey Dénes. Viszont amikor megírta Csurka ezt a hülye levelét, akkor meg kiléptem. Az MDF elnöksége elhatárolódott a levelétől, de volt egy gyűlésünk, és ott mindenki Csurkát támogatta. Mondtam, hogy köszönöm, akkor én ebből nem kérek. Ki is léptem hát. Ma sem vagyok egyik pártnak sem aktív tagja, de a Fidesz politikáját el tudom fogadni – mondta el interjúnkban a költő.

• Miért változtatta meg Molnárról a vezetéknevét?
• A szamizdatozás nem merült fel bennük a rendszerváltás előtt?
• Mennyire nehéz eltérő politikai gondolkodás mellett őrizni a barátságokat?