Péntek reggel a közpénzjellegét vesztett világban

Úgy ébred, mint apa. Legalábbis úgy érzi, még nem vesztette el apajellegét. Családbarát jellegét végképp nem vesztette el, mindent, amit tesz, azt csakis a családja boldogulásáért teszi. Anyja őrizheti nagyanyajellegét, gondtalan életet élhet férje és unokái körében. Apja ugyancsak boldog ember, őrzi nagyapajellegét, kemény ember, ahol megveti a lábát, ott kő kövön nem marad. A lánya is őrzi sajátlábonállás-jellegét, és természetesen a veje is, aki még az elhomályosított utcák reparálásánál bizonyította, hogy a közterületek lámpái is képesek elveszíteni fényforrásjellegüket, arról nem is beszélve, hogy az EU-s vizsgálódók is elvesztették a nyomokat, miután az após, esetünkben kormányfő, közpénzjellegűvé tette a gonosz Brüsszelből kapott összeget, hogy az adófizetők adják meg a lehetőséget a vejnek, hogy megtegye az első lépéseket a milliárdossá válás rögös útján. A felesége is őrzi anyajellegét, üzleti ügyekkel nem foglalkozik, az üzletet a párja viszi, azaz maga a kormányfőjellegét rég elvesztett férje. Egyetlenegyszer próbált beleszólni férje üzletelésébe, amikor végül Sárazsadányról tárgyalva úgy döntöttek, hogy ne ők kapják a legtöbbet. Ennek ellenére és ezzel együtt jegyzőkönyvezhetjük, hogy a miniszterelnök ott és akkor vesztette el becsületes jellegét.

Szóval ébredezik a családfő, álmosan, csöppet sem kipihenten, nyújtózkodik egyet, üldögél az ágydeszkán, már megint Robinsont kell alakítania, jön a Péntek, és még csak meg sem lepődik, hogy azt álmodta, ma, május másodikán, péntek reggel nem fog igazat mondani. Minden, amit mondani fog, el fogja veszíteni igaz jellegét. Ezt álmodta, és most, félébren tudja, hogy az álma elvesztette álomjellegét: beteljesíti álmát, hazudni fog. Amíg készülődik, agyában szavak tapadnak egymáshoz, gondolattá formálódnak, és amikor a fürdőszobatükörbe néz, hogy középen, választékosan széppé tegye maradék őszülő hajtincseit, fele jobbra, fele balra, közelebb hajol, mosolyogva és magában azt mormogja, hogy te jóságos isten, hol van már az a dús, lobogó hajzatú huszonéves fiatalember, hol az a forradalmi hév?!