Szilveszter napján délután megszólalt a telefon. Gabriele volt. Mint minden szilveszterkor, ötvenhét év óta. Gabriele Peter felesége, 1967-ben ismertem meg őket az NDK-ban, Türingia városának, Jénának kórházában. Orvosegyetemi hirdetőtábla: nyári sebészeti gyakorlat a Német Demokratikus Köztársaságban. Apám biztat: beszélsz németül, jelentkezz.
Anya és apa meg László barátom integet búcsút a pályaudvaron. Hosszú éjjeli vonatozás, hiába hálókocsival, igencsak fárasztó. Elfogy minden elemózsia, induláskor apa vásárolt két üveg Utasüdítő narancsitalt, az is. Sínek, állomások, kalauzok, határőrök, vámosok; Passport, bitte. Felhős nyári reggel. Jéna. Ahonnan a hőálló üveg származik. Anya is használ ilyen tálat, rakott krumplit rétegez benne. Vásároljak ilyet, ha látok. Apa meg Karl Zeiss előtétlencsét kért Werra fényképezőgépéhez.
A kórházban a szomszédos diákszállót jelölik lakhelynek, a fiúk emeletét tatarozzák, a lányokén kapok szobát, páran nyárra is maradtak. Nehogy a nagy zuhanyzóban meztelen lányba ütközzek, igyekszem alkalmas időpontot találni (nem nagyon törekszem).
A kórházban mosolyok. Un garnt említve felcsillannak a szemek. A vidám barakk. De nem jöhetnek gyakran. Valutáris okok. A vaskalapos NDK-ból nyugatra senki sem utazhat, szocialista országba szabad, Magyarországra mégis körülményes.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
