Piros sapka kis ráfizetéssel

Nem tehetek mást, előre elárulom az Olvasónak: írásomat július 15-én fogalmazom, nem tehetek mást (lapzártára érünk haza, honnan tudjam, mi történik itt egy hét alatt, amikor 24 óra alatt volt kata, nincs kata), elutazunk az Adriára (a WTC összedőlésekor voltunk utoljára, másnap félbeszakítottuk, bennünk is minden összedőlt), igaz, most Magyarország vált WTC-vé, így hát itthon kezdtünk el hezitálni, menjünk vagy mégse, csak a kislányom miatt döntöttünk az utazás mellett, lévén 12 éves, és még nem látta „a tengert”, és ilyenkor nem elegendő érv a szüleitől, hogy mérhetetlen és kiszámíthatatlan a drágulás minden téren, még talán Pesten, a Kossuth téren is, legföljebb ott nem érzik, mert még a kolosszális baj előtt megejtették a fizetés emelést (illetve duplázást), „nem hagyom magamat az út szélén”, aztán jöhet a vízözön, illetve az inflációcunami.

Megjegyzem, épp a fizetését duplázó legfőbb uraság (ispánelöljáró) hazudta a pedagógusok képébe, hogy azért nem kapnak emelést, mert „Brüsszel” visszatartja azt a rohadt sok pénzt, ami pont a béremelésekre jönne, kivéve a gyevi bírót, meg hát ebben a nehéz helyzetben mindenki hirtelen előáll magas fizetésemelési igényekkel, 20-30-40 százalékokról beszélnek, sőt, ha végképp megtévednek, akkor duplázásról, ami jó, ha egyszer, max. egy embernél előfordulhat, no de nem tömegesen! Hát hol élünk, jó emberek?

A teljes cikket a Magyar Hang július 29-én megjelent, 2022/31. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!