Polgár és propaganda

Ismét egy konyha. És egy történet. Másik konyha, másik történet, és mégis szinte ugyanaz; a politika, mintha a hegybúbok mögé pihenni készülődő nap vékonyka fénycsóváin csúszna a szürkületbe, váratlanul rondít bele a leveshúsos, fehérrépás, omlós karalábés, főtt félburgonyás, hordós savanyú káposztás délutáni lecsengetős idillbe. Ez a Márki-Zay Péter tényleg fizetőssé tenné az egészségügyet?

Rágok. Emésztek. Merítek. Ej, be szép ez a zellerszál, kanálról villára váltva próbálom kihalászni, magyar ember teli szájjal fedezék. Mindhiába. Hát nem fizetünk már így is eleget a tébére?

A tízig elszámolás jegyében végigcuppogom az utoljára elémbe került hercig nyakincát, aprólékosan szerterágcsálom az inakat, kiszipókázom a csigolyák közül az elfolyósult porcogót, hátha, de hiába, témánál maradtunk, a csípőst kérsz-e érdeklődés fölött ott imbolyog a megválaszolatlan valódi kérdés, M-Z.P. meg a pénzes egészségügy. Próbálom viccesre venni: De hiszen nem fizetős már most is? Amikor ez, meg az volt, hát nem el tetszettek menni a magánba, hogy ne kelljen hónapokig a fájdalomban vesztegelni? Mer’ az sztk-ban még a várólistára is várni kell?

– De akkor mit mondott a Márki-Zay?
– Nem ezt.
– De akkor mit mondott?

• Miért kellene a polgárnak belenézni olykor az M1 híradójába, vagy a Magyar Nemzetbe is?

A teljes cikket a Magyar Hang február 25-én megjelent 2022/9. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!