Tetszik, nem tetszik: falubeli eleim nem sokba nézték az iskolát még a századfordulót követő első évtizedekben sem. Az 1918 júniusában az uradalmi nagybirtok szorításában föld után éhező Balmazújvárosba riportútra érkező Móricz Zsigmond lakonikusan állapította meg: „A földmíves ember, értelmének legelső kibontakozásától kezdve csupán a legszorosabb faluközösség általános hatása alatt áll. (…) Világszemléletén jóformán semmi nyomot nem hagy az elemi iskola.” (Esztendő, 1919. január).
A képen látható 1925–26-os iskolai értesítőt jegyző Csapó István igazgató panaszai alapján a következő években sem sokat változott az oktatás népszerűsége a községben. Azt írta ugyanis, hogy a lakókat a középfokú iskoláztatásra csak a „legutóbbi időben zajlott ébresztgetés és erőszakos indítás rázta fel a régi közönyből és maradiságból”.
A balmazújvárosi állami polgári fiú- és leányiskolát – a felekezeti oktatás alternatívájaként – 1921-ben alapították. Az állam a városok és nagy lélekszámú községek középrétegei számára hozta létre a polgári iskolákat, ahová a tanulók a négy elemi után iratkozhattak be. Csapó István elbeszélése alapján nem a helyi közösségen múlott, hogy hamar csúfos kudarccal érjen véget a polgári iskola története a 15 ezer lakosú településen. Keserűen számolt be arról, hogy akadt szülői értekezlet, amelyet a polgári iskola jelentőségének ismertetése és válsága miatt hívtak össze, mégis érdektelenség kísérte. A 1925-ös tanévben például az első osztály elindítására elég leánytanuló nem jött össze. A létszám csökkenésének a „gazdasági helyzet megnehezedése és a születések kevesbedése a legfőbb oka”.
• Milyen volt az élet akkor a polgári iskolában?
• Mi lett Csapó Istvánnal?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
