Átgondolatlan, szakmaiatlan, etikai aggályokat vet fel, a nemzetközi jó gyakorlatokat nem követi – csak néhány az új protézisvárólista-protokollal kapcsolatos szakmai észrevételek közül. A kormányzati szándék az volt, hogy az eljárást egységesítsék, de félő, hogy a módosítás ellenkező eredményt vált ki.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) április első napjától új várólista-protokollt vezetett be a csípő- és térdprotézisműtétek esetében. A módosítás élénk sajtóvisszhangot váltott ki, ami nem is meglepő: a dokumentum egyebek mellett azt rögzíti, hogy a túlsúlyos, 35–40 feletti testtömegindexszel (BMI) élő embereket nem lehet megműteni, amíg le nem fogynak, de az ideiglenes kontraindikációk között szerepel „a beteg együttműködésének, szociális helyzetének elégtelensége” kitétel is. Nemcsak az ideiglenes, hanem az abszolút kontraindikációk között is van figyelemre méltó pont: „a beteg kooperálóképességének teljes hiánya miatt várhatóan alkalmatlan a posztoperatív együttműködésre, nem rehabilitálható”.
Az új protokoll gyakorlati hatásairól egy nagy tapasztalattal rendelkező ortopédsebészt kérdeztünk aki – állami kórháznál betöltött praxisa miatt név nélkül – rámutatott több aggályos pontra is. Kifejtette: a testtömegindex csak egy a sok szempont közül, ezért azt helytelen kiemelni és más kontraindikáció fölé helyezni.
• Miért volt szükség az új protokollra?
• Mi a véleménye a praktizáló orvosoknak és az orvosi kamarának?
• Milyen szakmai és etikai aggályok merülnek fel az új eljárásrenddel kapcsolatban?
• Rövidülhetnek-e a várólisták?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
