Tizenegy meccs. Ennyit veszített el a magyar válogatott, amikor Puskás Ferenc a pályán volt. Nem sok, és még kevesebbnek tűnik, ha a hatvanhárom győzelmet és a tizenegy döntetlent is mellé tesszük. A közel hetven éve lezárult statisztika – Puskás 1956. október 14-én játszotta az utolsó mérkőzését a magyar válogatottban, akkor Bécsben nyertek Ausztria ellen 2-0-ra – a napokban váratlanul ismét beszédtémává vált. „Öcsi bácsi, ha a pályán volt, soha nem kapott ki a magyar válogatott” – mondta Orbán Viktor a budapesti Puskás Múzeum megnyitóján, a Puskás Aréna toronyépületében, november 25-én. Hacsak nem allegorikus értelemben vesszük a miniszterelnök szavait, nehéz mit kezdeni a történelem indokolatlan ferdítésével.
És bár a kormányfőnek az elmúlt hetekben többször meggyűlt a baja a tényekkel – a járvány és a háború kitörésének évszámát is eltévesztette a Néprajzi Múzeum új kiállításának megnyitóján –, az „Öcsi bácsi” eredményét célzó kijelentése sokkal inkább tűnik szándékos értelmezésnek, mint hibának. Immár nemcsak Puskás örökségét, de a legendáját is kisajátítja magának a NER, és ha a kommunikációs sikerhez a veretlenségre van szükség, akkor gátlástalanul átírják a múltat. Ehhez képest szinte elhanyagolható probléma, hogy a 2006. november 17-én elhunyt játékos saját használatra államosított emlékezete milyen jó üzlet egyeseknek, és milyen fájó pusztítás másoknak.
• Miért nem hívták meg a Honvéd drukkereit a Puskás Múzeum megnyitójára?
• Hogy esett ki az első osztályból a Honvéd, és mi köze ennek Felcsúthoz?
• Mennyit keres Puskás Ferenc emlékén a miniszterelnök kedvenc újságjának főszerkesztője, Szöllősi György?
• Mennyi pénz jutott 2011 óta Felcsútra, és mennyi az ország maradék 2200 egyesületének?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
