Többek közt jövőre rajnai rizling sima vessző 5800, gyökös 1400 leszen eladandó – egy szombathelyi szőlészet tette így közzé árlistáját a fajtánkénti mennyiség darabpontos megadásával. Az igazán jó oltványokat – miként a Fekete klevnert (azaz Pinot noirt), Vörös traminit, Izabellát és Oportót – 3–6 pengő krajcárért adták, Simon Vince tanító, a cikk szerzője szerint „ez a’mint kedvező a’ legtehetősbre, ugy egyaránt elviselhető a’ szegényebb sorsuakra nézve”. Még korábban, kedvcsinálóként hivatkozza Stallner Ferenc neki címzett levelét, aki a hirdető szőlészetet felépítette: nem sok idő múlva, ha nem is világhíres, de legalábbis nem „rabvallató” nedűkkel örvendezteti meg méltatóját. 1845-ben járunk, a Magyar Gazda már ekkor és később is gyakorta számolt be a Rajnai honi pályafutásáról.

Ugyanezen év februárjában ír a lap báró Brudern Józsefről, aki 1816-ban vitte Visontára az első vesszőket, ahol igen szép bort fejtett belőle. Tótnánán (ma Kisnána) adta viszont a legízletesebb bort, olyannyira, hogy a szerző félteni látszik a hazai fajtákat tőle, hiszen a mátrai gazdák, akik szőlőt telepítettek, mind Rieslinget akartak dűlőikbe. De: „meg is érdemli, hogy minél inkább terjesztessék, mert nem ollyan kényes, mint a’ mi fehér szöllőnk; […] metszeni hagyja magát akármicsoda kontár szőllömivestől, […] a’ rajnaifaj ritkán hazudik, terem derűre borúra, akár szemre, akár csapra, akár rudasra messék”.

Nagy féltésre pedig nincs ok, a Rajna vidékéről érkezett ugyan, de ha úgy tetszik, hazatért: egyik szülője a Hajnos/Hunszőlő (Gouais blanc), rokona tehát a mi Furmintunknak, de a francia Chardonnay-nak és a Gamay-nak is! Különösképpen első kettővel és legfőképpen a Furminttal valóságban is mutatja a rokonságot, nem csak a géntérképen. Érdekes ugyanakkor ez a dicsőítő költemény, hiszen a középkor óta hazánkban is igazoltan jelenlévő fajta (Németországban sem sokkal előbb, 1435-ben dokumentálták először ottlétét) nem tudott elterjedni és vezető szerepre törni. Németh Márton 1967-es nagy Ampelográfiai albuma ezt azzal magyarázza, hogy a hazai állomány igen leromlott, a fej- és bakművelés mellett komoly termékenyülési gondokkal küzdött. Az 1970-es évek óta aztán egyre több klónja érhető el, a magas művelés pedig jót tett a termésbiztonságnak, talán a minőségnek is.