„Tönkretették ezeknek az embereknek az életét”

Ötszázmillió forintot szánt a kormány a recski iszapömlés károsultjainak kártalanítására, ám nemrég visszavonta az erről szóló határozatot. A károsult háztulajdonosok legjobb lehetősége ebben a pillanatban az, hogy a bányát üzemeltető cég kivásárolja őket az otthonukból – kérdés, milyen áron. A bányát üzemeltető céggel nem sikerült peren kívül megegyezniük – tartja magát ahhoz, hogy nem felelős az iszapömlésért. Pedig szabálytalanságok miatt a hatóság is elmarasztalta őket.

Kék füst száll a házak felett, az őszi lomb illata lengi be a recski Hunyadi utcát, amelyet körbezárnak az erdővel borított hegyoldalak. A falusias utcában csend és béke honol péntek délután. Csak egy egy gyerek jön szembe időnként, köszönnek az idegennek. Idilli táj is lehetne, ha nem tudnánk, hogy a bánya megnyitása és a tavaly júniusi iszapömlés után mennyire megváltozott itt az élet, és milyen bizonytalan sok család jövője. És persze sokkal idillibb lenne, ha a cigánysor nem volna annyira szegényes. A régi, elhagyott malom után már alig van az utcában olyan ház, amelyen ne akadna bőven javítanivaló. Látszik, hogy mindenki úgy újítgatta, bővítgette az öreg épületeket, ahogy a lehetőségeiből telt.

Ezt a szakaszt öntötte el az iszap, amely egy nagyobb esőzés után a bánya irányából zúdult a Hunyadi utcára. Farkas Krisztina háza szenvedte az egyik legnagyobb kárt. Megmutatja a korábbi hátsó ajtót, amelyet az iszapömlés benyomott, pedig korábban befalazták. A sár méteres magasságban állt, azt is meg tudja mutatni a falon, hogy hol. A küszöböt azóta sem lépte át, nem vitte rá a lélek. A holmija legszükségesebb részét elhozta, a többi ma – egy évvel az iszapömlés után – is bezsákolva áll.  Találkozónkra egy kislánnyal érkezik – a gyermek az unokája, ő a gyámja. Türelmesen sétál velünk, közben egy almát rágcsál. Krisztina rajta kívül még egy kamasz gyermeket nevel. Már az arca is elárulja, hogy nehéz időszakon ment keresztül. Néhány házzal arrébb lakó szomszédasszonya, Váradi-Farkas Ildikó arcán is ugyanazt az kifejezést látom, mintha árnyék vetülne a homlokukra. Fásultnak tűnnek inkább, mint dühösnek vagy kétségbeesettnek. Egy másik korábbi lakó, Szajkó György azt mondja: a romatelep már soha nem lesz a régi. Talán erre a hangulatra gondolt. Azt mondja: az élet szerény volt a Hunyadi utcában azelőtt is: többnyire napi gondokkal küszködve éltek az emberek, ki komfort nélküli, ki egy szoba összkomfortos, ki többszobás lakásban. – De legalább a gyerekeket nyugodtan ki mertük engedni játszani az utcára – mondja Krisztina.