Az Egyesült Államok világossá tette, hogy a jövőben nem kíván Európa védelmezője lenni katonai téren, egyre közelebbinek tűnik a közös európai haderő létrehozása. De honnan indulunk? Mire képesek ma az európai hadseregek Trumpék közreműködése nélkül?
Ma az a paradox helyzet, hogy 500 millió európai 300 millió amerikaitól várja el, hogy megvédje őket 140 millió oroszszal szemben. Bíznunk kell magunkban, tisztában kell lennünk a képességeinkkel és azzal, hogy Európa globális nagyhatalom – fogalmazott a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk azon a múlt hétvégén Londonban rendezett találkozón, amelyen egy tucatnyi európai ország vezetői azért ültek össze, hogy kontinensünk védelmi intézkedéseiről tárgyaljanak. (Orbán Viktor, akit ma már egyértelműen az orosz érdekek kiszolgálójának tartanak, értelemszerűen nem volt a meghívottak között.)
Tusk helyzetértékelése jól jellemzi Európa jelenlegi állapotát. Mert gazdasági értelemben hiába a világ egyik legpotensebb hatalma az Európai Unió (és a jelenlegi geopolitikai helyzetben mellé sodródó Egyesült Királyság), a térség államai katonai téren igencsak elkényelmesedtek az utóbbi évtizedekben. A 2005 óta évről évre a világ országainak védelmi képességeit felmérő szervezet, a Global Firepower 2025-ös kimutatása szerint katonai értelemben a következőképpen alakul az államok rangsora: első az Egyesült Államok, őket követi Oroszország, majd Kína, India és Dél-Korea következik. Védelmi képességeit tekintve hatodik Nagy-Britannia, ezután jön Franciaország, Japán, Törökország és Olaszország.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
