Reszkessetek, betörők!

Talán éppen akkor törték le a lakatot és nyomták be a zárnyelvet, amikor a TV2-n Joe Pesci egy kerozinnal teli fajanszon kézen állva felrobbantja a saját fejét. Legalábbis a Szenteste–Nagykarácsony tengelyre helyezték a behatolást a lelkiismeretes keszthelyi helyszínelők. Aggregátor, láncfűrész, kútszivattyú, öt fatál, egy fakanál meg pakli gyufa (!) esett a hívatlan betlehemezők áldozatául. Meg négy ajtó. Igaz, mi nem szereltünk fel lengő festékes dobozokat, lámpazsinórnak álcázott vasalót, és játékautókkal sem terítettük be a pincepadlót. Sőt, ha kicsit szemfülesebbek, legalább a bestiális ajtógyilkosságokat megúszhattuk volna – a kulcs a bejárat melletti szellőzőben vészelte át a dúlást.

A zártkerti ingatlanok feltörése az elháríthatatlan természeti károk közé esik. Mint a jégverés, az aszály, vadkár. Ha nem az ajtót nyomják be, leszedik a cserepet, és a padláson át jutnak az értékekhez. Ha esetleg úgy sem, marad a rongálás. De volt, akinek téglánként bontották el a házát. Fényes nappal fordult vagy tízet az UAZ. Senki nem firtatta, honnan a tégla meg a cserép. Mert ezt csak ott lehet megtenni, ahol számíthatnak a többség felhatalmazó közönyére. Ahol már nemhogy csőszkunyhó nincs, de szomszéd se, és lassan a szőlő helyére is akác telepszik. Meg hát aki erdőgazdasági fát pakol, félrenéz, ha a másik a cserepet szedi. Kéz kezet mos.