Rizst eszünk

Mennyivel egyszerűbb volt régen – úgy értem: egy évvel ezelőtt –, alig pár dologhoz kellett csak érteni, a futballhoz, a politikához, és ezzel kész is. Még régebben ráadásul még egyszerűbb volt – harminc-egynéhány esztendeje –, a politikához sem volt muszáj, mocskos kommunisták, elég volt labdarúgásügyileg képzettnek lenni akkor. Az elengedhetetlen kritikai attitűd keretei közt nyilván, ez a hozzáállás áll jól nekünk, a távoli sztyeppékről hoztuk, a nyereg alatt puhított lóhús mellé csomagolva.

Ehhez képest most mi van? Hát az, hogy hónapról hónapra, hétről hétre, napról napra új kihívásokat tartogat számunkra a velünk élő történelem, képeznünk kell magunkat folyamatosan, nem lankadhatunk egy árva pillanatra sem. Szerencse, hogy bírunk alkalmazkodni, fürge agyvelejű nép a miénk, másodikként megy be a forgóajtón, elsőként jön ki, és rendre megtalálja a tiszta forrást, melynek hála oltogathatja tudás- és meggyőződésszomját. Így lettünk hirtelen a tízmillió vakcinaszakértő országa. Miután a minap még vírusexpörtök voltunk.

Gazda Albert teljes írását Magyar Hang január 22-én megjelent 2021/4. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületen (részletek itt) online!