Röhögő politikusok

Ma világszerte a politika legfőbb problémája a hitelességi válság. Egyre-másra derül ki ügyekről, programokról, emberekről, hogy semmi közük ahhoz, ami a homlok(zat)ukon írva vagyon: valójában kizárólag pőre személyes vagy csoportérdek a hajtórugó. Ennek nem az az oka, hogy a politikusok különösen rossz emberek lennének, hanem az, hogy a világnézet, az értékek egyre kevésbé működnek szervező erőként az emberi életben – különösen nem társadalmi szinten. A Riesman-féle „belülről irányított ember” kihalóban lévő fajta.

Jobbat azonban még nem találtak ki ezzel szemben, mint hogy meg kell próbálni „aranypróbának” kitenni a politikát és a politikusokat. Hogy lehet védekezni azokkal szemben, akik végképp csak egy vállalkozásnak tekintik a közéletet, amelyben bármilyen árú bármikor lecserélhető akár az ellenkezőjére is?

Magyarországon is ez a helyzet. Nem véletlen, hogy a kormány számára igazi megrázkódtatást jelentettek a nagy lelepleződések: Borkai, Kaleta, Szájer. A kármentés ideológiája úgy szól, hogy kétféle világnézet küzd egymással a világban: az egyik tagadja minden szilárd érték, igazság létét; a másik – amelyet a jelenlegi kormány képviselne – éppen, hogy egy szilárd, hagyományos világrendet igyekszik fenntartani. Az egyes ember néha, sajnos, elbukik, de ők hisznek az örök érvényű igazságokban, jó és rossz egyértelmű megkülönböztethetőségében, és ezért életük állandó küzdelem ezen értékek szolgálatában. Egyedi gyarlóságok nem változtatnak azon, hogy ez a jó út, szemben a másik oldal által képviselt totális nihilizmussal. Ezek a gondolatok elég jól visszaadják… körülbelül azt, amit a lengyel kormánypárt gondol a világról. Van azonban ezzel egy nagy és egy nagyon nagy baj.