Mennyire reális, hogy a közeljövőben vissza tudjuk adni a vak emberek látását?

Ő világszerte az egyik legismertebb magyar tudós. Roska Botond a látás mechanizmusait és a vakság visszafordíthatóságát kutatja. Pályáját csellistaként kezdte, majd egy kézsérülés miatt a zenéről a matematikára és az orvostudományra váltott. A Kaliforniai Egyetemen berkeley-i campusán doktorált neurobiológusként, majd a Harvardon genetikával és virológiával foglalkozott, jelenleg pedig a a Bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Kutatóintézet igazgatója. Az általános vélekedés szerint ő áll a legközelebb ahhoz, hogy visszaadja a vak emberek látását, illetve működőképes mesterséges retinát építsen. A tudóst a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Neumann János professzori címmel tüntette ki, ebből az alkalomból adott interjút lapunknak.

– Mennyire reális, hogy a közeljövőben vissza tudjuk adni a vak emberek mindennapokban is használható látását?
– Jósolni mindig nehéz. Inkább nézzük azt, hogy mit tudunk jelenleg, és mi lesz a kutatás következő lépése. Az intézetünkben számos kutatási projekt zajlik párhuzamosan, de a kérdés szempontjából legrelevánsabb kutatásunkban néhány évvel ezelőtt tíz retinitis pigmentosában szenvedő teljesen vak embert választottunk ki. Nekik egy genetikai hiba következtében elhaltak vagy károsodtak a retinájukban lévő fényérzékelő receptorsejteik, és emiatt nem voltak képesek látni. Az ő szemükbe fecskendeztünk olyan vírusvektorokat, amelyek egy teljesen új fehérje génjét építették be a még élő ganglionsejtekbe, és így egy új fényérzékelő mechanizmus jött létre bennük. Vagyis nem a meghibásodott fényérzékelést állítjuk helyre, hanem egy újat alakítunk ki. Közülük négy beteg a kezelés hatására látni kezdett. Ez teljesen másfajta látás, mint amit az egészséges emberek tapasztalnak: nem látják a teljes képet, de például tárgyakat képesek felismerni, látják a kontrasztokat. Itt tartunk most, a következő lépésben igyekszünk elérni, hogy a következő alanyok már arcokat is felismerjenek, vagy például olvasni tudjanak.

– Mit látnak ezek az emberek? El tudjuk képzelni a látási élményüket?
– A másik ember által érzékelt világot senki sem tudja elképzelni, én sem tudom, hogy ön mit és hogyan lát ebben a pillanatban. Az biztos, hogy színeket nem látnak, és egy különleges szemüveget kell viselniük, amely kiegyenlíti a szemükbe jutó fény mennyiségét. A kezelt betegek valamiféle fényvibrációról számolnak be a látóterükben, ha egy tárgy van előttük, ami olyan érzés szerintük, mintha „a szemükkel tapintanák” az objektumot. Évek óta folyamatosan vizsgáljuk őket, és úgy tapasztaltuk, hogy ez a látási élményük nem csökken az idővel, stabilnak tekinthető.