„Ó, mégis keresni kell, kell egy hely, mert kell egy hely, mert kell egy hely”, ezzel a dallal indul minden idők legsikeresebb magyar musicalje, harmincnégy éve mutatták be a Vígszínházban, és még mindig játsszák. Érdekes, hogy ezt A padlást két hónappal a premier után már láttam is, ungvári magyar szakosokként vendégeskedtünk az ELTE-n, ez volt az első ilyen utunk, épphogy nyílogatott akkor a határ, és a lányok közt, akik gardíroztak bennünket Budapesten, volt néhány musical- és padlásrajongó, úgyhogy elvittek minket is.
A Sütő András-féle Álomkommandót szintén láttuk akkor, meg Az ügynök halálát Tordy Gézával, aki megrázó alakítást nyújtott. Sok minden más is történt azokban a napokban, 1988 márciusának végén, ültünk például este a Budaörsi úti Kőrösi Csoma Sándor úti kollégium egyik közös helyiségében Bélával, sörözgettünk, és mesélte, hogy előző nap radikális jogi egyetemisták – mondott neveket is, ezeket első körben nem jegyeztük meg – a Ménesi úton megalapították a Fiatal Demokraták Szövetségét, rövidítve Fidesz. Vajon mi lesz ebből, morfondíroztunk, majd abban maradtunk, hogy meglátjuk, agyonlőni nem fogják őket, nem olyan immár a társadalmi hangulat.
Nem mondom, hogy nem tetszett A padlás, aranyos volt a történet, és a színészek is benne, Igó Évától Kaszás Attiláig, azon mégis csodálkoztunk, hogy a musical- és padlásrajongó lányok addigra minimum tízszer látták, és az volt a tervük, hogy még sokszor-sokszor megnézik, annyira szerették, azzal együtt is, hogy csak a legolcsóbb jegyekkel tudtak bemenni, egészen fel a kakasülőre, vagy minek mondják azt.
• Milyen kérdést vet fel ma is A Padlás?
• Milyen volt Villány és a Sauska 48 étterem?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
