Semmi sem örök, a putyinizmus sem

Az orosz-ukrán háború és a délszláv között a különbség az, ami az orosz és amerikai technikai felfogás között létezik – többek között erről beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Végel László. A vajdasági író szerint a hasonlóság a teljes léthelyzeti bizonytalanság. – Ukrajnában láthatóbb, érzékelhetőbb az emberi szenvedés. Ami a NATO-támadás idején nagyon ellentmondásos és bonyolult volt. Hiszen az emberek élték közben az életüket – mondta.

Beszéltünk arról is, miért lehet, hogy sokan felednék a kilencvenes évek háborúját, úgy fogalmazva, mintha a második világégés óta ne lettek volna súlyos harcok a szomszédban. – Az emberek szeretnek és akarnak felejteni, ugyanakkor minden hatalomnak is célja, hogy az emberi emlékezetet meggyöngítse, elpusztítsa. Itt Szerbiában mindenki hivatkozik az akkori időkre, visszatérnek a régi emlékek. De azt hiszem, Magyarországon tényleg úgy beszélnek róla, mintha ez lenne az első háború a negyvenes évek óta. (…) Nem szabad megfeledkezni róla, hogy Szarajevó négy évig ostromzár alatt állt. Az emberek még ivóvízhez is alig juthattak, és ha kimentek, a hegyekről a szerb mesterlövészek megcélozták a kútnál várakozókat. Négy évig vesztegzár alatt lenni, az azért szörnyű dolog – fejtette ki a Kossuth-díjas szerző.

• Ma másként emlékszik Jugoszláviára, mint ahogy egykor gondolt rá?
• Számított rá, hogy megtalálja a magyar kormánymédia?
• Könyveit Orbán Viktor is dicsérte. Voltak még más, hasonlóan váratlan helyről érkező elismerések?