Sérült emberek száz forintért írhatták alá a felmondásukat az állami cégnél

Több mint két tucat hajdú-bihari megváltozott munkaképességű ember állása szűnt meg április végével az állami tulajdonú Kézmű Fővárosi Kézműipari Közhasznú Nonprofit Kft.-nél érdekes körülmények között. Erről a szerződéseiket ismerők és maguk az érintettek számoltak be lapunknak. Névvel ugyan senki nem akart beszélni a velük történtekről, mondván, nem akarnak problémát maguknak, ugyanakkor felháborítónak tartják az elválás körülményeit. Miután a Koszorús László volt fideszes képviselő, korábbi államtitkár által vezetett állami cég három hét után sem küldött választ kérdéseinkre, csak az érintettek elmondására hagyatkozhatunk cikkünkben.

A megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató állami vállalatok összesen mintegy 9000 embernek adnak munkát szerte az országban. Ezen cégek egyike a budapesti székhelyű Kézmű Kft. is, amelynek több mint 60 különböző telephelyét számoltuk össze a nyilvántartásban. Köztük van az a nagyháti műhely is, ahol könnyű fizikai betanított munkát végeztek a dolgozók: dobozhajtogatást, fülragasztást, olyasmit, amit a megrendelések és a körülmények igényeltek és lehetővé tettek. A dolgozók egy része az itteni szociális otthonban élt – ez az intézmény is a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz (SZGYF) tartozik –, mások a közeli Balmazújvárosról jártak dolgozni. Ahogy mondták: a Kézmű a munka mellett megélhetést, megbecsülést és közösséget is adott számukra. Egyiket sem lehet lebecsülni: az érintettek ugyanis jellemzően valamilyen hátránnyal – fizikai, szellemi – élnek; akad köztük gondnokság alatt álló is.

A Kézmű nagyháti telephelyének állapota azonban az évek alatt nagyon leromlott. Hogy miért, arról több verziót hallottunk, legyen elég annyi: felújítása elodázhatatlanná vált, emiatt a munkavállalóknak egy másik telephelyre kellett járniuk dolgozni. Kezdetben csak néhány hónapról volt szó, tavaly azonban véglegesítették őket Hajdúnánáson. Emiatt módosították – hivatalosan közös megegyezéssel – a dolgozók szerződését: a munkavégzés helye Hajdú-Bihar megye közigazgatási területe, elsődlegesen pedig a Hajdúnánás külterületén található gyártócsarnok lett. Az átjáráshoz ekkor még biztosították számukra a buszt, ami nagy segítséget jelentett. Ugyanakkor – mondták az érintettek – Hajdúnánáson más világ fogadta őket: Nagyháton nagyobb szabadságot élveztek, ugyanakkor az új helyen is beilleszkedtek. Örültek, hogy együtt maradhatott a közösség.

A tavaly ősszel egekbe szökött energiaárak azonban megint új helyzetet teremtettek. A munkavállalóknak nem kellett bejárniuk dolgozni, de rendelkezésre álltak. Ha úgy tetszik, kényszerszabadságon voltak, ugyanakkor fizetést továbbra is kaptak. Elmondásuk szerint ez idő alatt időnként a Balmazújváros központjában található parkban gyűltek össze az éppen szükséges papírokat aláírni. A helyszínválasztás okát firtató kérdésünkre – elvégre tél idején nem éppen optimális papírmunkákra egy közpark – azt a választ kaptuk, ez a rend alakult ki.

• Milyen változást hozott a tavaly őszi energiaválság?
• Miért kellett időről időre papírokat intézni egy közparkban?
• Miként állították kész helyzet elé az érintett munkavállalókat?
• Hogyan kellett volna egy másik telephelyre járniuk a fizikai és vagy szellemi sérülésekkel élő személyeknek?
• Milyen papírt kellett aláírniuk a munkavállóknak, amikor összetrombitálták őket?
• Hogyan oldották meg, hogy ne kelljen végkielégítést fizetni a dolgozóknak?
• Miként oldották meg, hogy szellemileg sérült munkavállaló a gondnoka nélkül írja alá az elé tett iratot?
• Kik ejtőernyőztek a Kézmű Nonprofit Kft. vezetői székébe a fideszes képviselők közül?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap június 2-án megjelent, 2023/22. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!