Jó tanács vénülő civilizációknak: ha már a nagyok elkerülnek, próbáljunk örülni a kis örömöknek. Mert lénytársaink nagyobb részét már elpusztítottuk, most tehetetlenül szemléljük, iparunk rákos burjánzása miként falja fel a természet szövetének maradékát. Magunk a technológia lélegeztetőgépére kapcsolva élünk. Amire többé nem lennénk képesek, elmés berendezések látnak és hallanak, közlekednek és gondolkodnak helyettünk. Infúzió helyett a mérgek, szermaradványok, hormonkészítmények megkínzott állatok húsába csomagolva jutnak szervezetünkbe. Gondoskodnak a szórakoztatásunkról is: végnapjainkat az interneten áramló hírek, játékok, dallamok megnyugtató, halk zümmögése tölti be. Nem vagyunk egyedül, távoli, láthatatlan társak – vagy számítógépes programok, ma már ez egyre megy – törődnek velünk, lesik óhajunkat. Szavunk sem lehet. Ha van, nem hallatszik.
Természetes élőhelyünk a nagyváros, a természetre allergiásak vagyunk. GPS nélkül eltévedünk, nem győzünk védekezni a napsugarak ellen, a rovarcsípések ellen, a meleg ellen, a hideg ellen, mindez túlságosan szokatlan számunkra ahhoz, hogy elviseljük. Alkalmazkodtunk a városi léthez, például tudunk aludni – próbálunk mindenesetre – olyan környezetben, ahol nincs csend és soha nincsen sötét, ritka az árnyék, és nyáron az átforrósodott panel egész éjen át ontja a meleget magából. Mi vagyunk a legszerencsésebb nemzedék, aki valaha élt. Úgy értem, eddig megúsztuk, az európaiak többsége legalábbis, pusztító háborúk nélkül, viszonylagos kényelemben. Egyszer sem kellett egymás legyilkolására fegyvert ragadnunk: kereskedünk inkább, és önként engedelmeskedünk. Erőszak többé nem fenyeget, nincs mi ellen védekeznünk, állítják, akik megfosztanak az önvédelem utolsó eszközeitől – törvényes úton, mondanom sem kell. De nem erről akartam írni. Apró örömökről. És ez most komoly.
Néhány megállapítás a cikkből:
• „álmodni sem mertem volna, hogy parkjaink vagy azoknak egy-egy része olyan lehet majd egyszer, mint egy igazi rét, ahol nem tarol a fűnyírógép, elpusztítva a gyep szinte teljes élővilágát.”
• „nekem így szemre is sokkal, de sokkal jobban tetszenek a rovarbarát parcellák, mint az egyenpázsit”
A teljes cikket a Magyar Hang június 4-én megjelent 2021/23. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
