Sütő Andrást szeretve tisztelni, a becsületét dühösen védeni vagy épp örökségét feszengve lerázni, attól minden áron szabadulni: találkozhatunk mindennel és annak ellenkezőjével is. A XX. század erdélyi irodalmának egyik legfontosabb alakja az utóbbi két évtizedben egyre több vitát váltott ki. Sokakat már azzal is felháborítva, hogy egyáltalán bírálni mernek egy ennyire jelentős alkotót. A leginkább persze az életútját, a hatalomhoz való viszonyát, másokról írt jelentéseit.
De vannak, akik az általa képviselt irodalmat is elutasítják, azt feltétlenül szerették volna meghaladni. Utóbbiak közé tartozott például Orbán János Dénes, aki látszólag paradox módon egyszerre tartotta magukat jobboldali érzelműnek, ugyanakkor „jobboldali, haladó csoportosulásnak”. Pajzán lírájáért persze kellett is időnként magyarázkodnia, de ő vallotta, hogy ezzel még a vallásos érzelműeket sem sértette meg. Négy éve fogalmazott úgy a G. Fodor Gábornak adott interjújában, hogy két-három év kellett a paradigmaváltáshoz, „leráztuk magunkról Reményik Sándor és Sütő András nyomasztó emlékét.”
• Mit róhatunk fel Sütőnek, és mi az, ami miatt elismeréssel tartozunk neki?
• Hogyan csempészte át a Csillag a máglyánt Ablonczy László a határon?
• Miért épp Sütő András és Reményik Sándor az a két erdélyi alkotó, akiket a legkevésbé kedvel Orbán János Dénes?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
