Sokk, sírás, düh és harag – Ilyen a hangulat a katasztrófa sújtotta Spanyolországban

Miközben saját városukban is bőven akadt volna tennivaló a spanyolországi villámárvizek miatt, a málagai tűzoltókat is Valenciába küldték, mert ott még nagyobb szükség volt rájuk. A csapat vezetője, Salva Olivas azt mondta, hogy „a képek, amelyeket [a nézők] látnak, még egy százalékát sem adják vissza annak, aminek itt vagyunk tanúi”. Valencia után Barcelonára csapott le a heves esőzés, repülő- és vasúti járatokat töröltek.

Napokon keresztül alig pihentek a málagai tűzoltók – hasonlóan természetesen az összes többi, mentésben részt vevő alakulathoz –, mert versenyt futottak az idővel, hogy megtalálják és kimentsék az esetleges túlélőket. A különítmény 17 tűzoltóból és öt járműből állt, a Málagát is magában foglaló andalúziai régió pedig összesen 120 embert biztosított, beleértve a tűzoltókat, rendőröket, nővéreket és technikusokat. A málagai parancsnok, Salva Olivas azt mondta a SUR (Dél) nevű lapnak, hogy az egész valenciai környék „úgy néz ki, mint egy háborús övezet”. Ők Alfagar városában dolgoztak, főutak, alagutak és parkolók vízmentesítésére, valamint az árvíz által elsodort járművek ellenőrzésére koncentráltak. Olivas mesélt egy nőről, aki az árvíz alatt elesett otthonában, és segítség híján három napig feküdt a földön, több bordája eltört. „Mindent megteszünk, a helyzet nagyon bonyolult – mondta, majd hozzátette –: A képek, amelyeket önök látnak, még egy százalékát sem adják vissza annak, aminek itt vagyunk tanúi.”