Sörténelem V.

Elárulok egy műhelytitkot arról, hogy a k.vírus előtti időkben, amikor még mindenki keresztül-kasul repkedett országok és kontinensek között, hogy szoktak volt a cseh informatikusok kitolni nyugati kollégáikkal. A csalafintaság eszköze a zivé pivo, tehát az élő sör, az ital pasztőrözetlen, szűretlen változata, amely – így a hozzáértők – a legjobban őrzi meg a nedű jótékony élettani hatásait. Igen, errefelé úgy vannak a sörrel, mint az orosz kollégák a vodkával, vagy mi, magyarok vagyunk a pálinkával – mindenféle testi-lelki nyavalya elmulasztására alkalmas gyógyírként tartják számon. (A különbség talán annyi, hogy otthon orvostól még nem hallottam, hogy azt javasolta volna: gyógyszer helyett esténként gurítson le a beteg egyet-kettőt. Itt már igen.)

Ami az élő sört illeti, nevéhez hűen vígan élik benne világukat a sörélesztő és mindazok a mikroorganizmusok, amelyeknek köszönhetően jó hatással van az ital azokra, akik hozzászoktak a sör eme változatának fogyasztásához. Azonban ha valaki például dán szoftverspecialista, aki a hely szelleméhez és hagyományaihoz híven szintén bőséges tapasztalatokkal bír a sörfogyasztás terén, azonban nem a pasztörizált-szűrt változattal ápol bensőséges viszonyt – nos, az nagy valószínűséggel azzal kényszerül tölteni a kollegiális sörözést következő munkanapot, hogy meetingek helyett a klotyóra rohangál, hasmenéssel.

A pasztőrözetlen, szűretlen változatot a nagy konszernek némelyike is műveli. Például az a gyártó is, amelyik Magyarországon sokáig húzónévként, az Igazi Cseh Sör mintapéldányaként adta el a nagyközönség számára azokat az éttermeket, ahol világos sörét csapolták, a nevét pedig azért nem írjuk ide, mert nem kívánunk hitelrontás hírébe keveredni. Ugyanis azzal kell folytatnunk: e gyártóknak még az élő söreiből is csak akkor láttunk igazi csehet rendelni, ha a nyugati kollégák megtréfálása volt a cél.