Sörténelem X.

Ezúttal a liechtensteini sörről lesz szó, amelyet a cseh–szlovák–osztrák hármas határ szomszédságában, Breclavban főznek. Na de hogy kerül a csizma az asztalra, pontosabban Liechtenstein Csehországba? Nem is annyira meglepő ez, ha belegondolunk, hogy a Liechtenstein-család az alsó-ausztriai Liechtenstein várából ered, Bécs szomszédságából. A császárváros pedig annyira közel van Dél-Morvaországhoz, hogy Brünnt-Brnót a prágaiak előszeretettel szokták Bécs elővárosaként csúfolni, az öröknek tűnő cseh–morva rivalizálás jegyében. (Erre szoktak a morvák azzal riposztolni a prágaiaknak, hogy Brno legalább közel van valamihez.)

De ne feledjük a régi bécsi bölcsességet sem, miszerint „a echte Wiener is a hoiba Bähmer”, tehát egy igazi bécsi félig cseh. Ettől a Liechtensteintől tehát sem földrajzilag, sem más értelemben sincs annyira messze Breclav, mint a Svájc és Ausztria közötti miniállamtól. Ha máshogy fordul a történelem, akár még úgy is lehetne, hogy Breclav, Valtice és Lednice vidékére hivatkoznánk ma Liechtensteinként, és azon csodálkoznánk, hogy a százhatvan négyzetkilométernyi alpesi terület is hozzá tartozik.

Történt ugyanis, hogy a Liechtenstein-család 1249-ben a birtokába vette a mai Lednice (német nevén: Eisgrub) várát. Ez is maradt a család székhelye egészen 1939-ig, amikor a família birtokait elkobozta a náci Németország, retorzióként azért, mert a Lichtensteinek ellenezték a Szudéta-vidék annexióját. Ekkor tette át a székhelyét a hercegi család Vaduzba, az alpesi Liechtenstein fővárosába.