Stratégiai nyugalom vagy taktikátlan idegesség

„Születtem Magyarországon, hetvenhét éves vagyok, fejemben összekeveredtek a féldecik s kormányzatok. Tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet, és mégis itt vagyok.”
(Cseh Tamás–Bereményi Géza: Születtem Magyarországon)

Többször idéztem már a Cseh–Bereményi-életműből, amely, ha ez rajtam múlna, az iskolai kötelező hallgatmányok között szerepelne. Legutóbb közel két éve, a járvány első hónapjaiban, az első (akkor még azt hittük, az utolsó) hullám idején idéztem meg a magyar kultúra egyik csúcsteljesítményét, az 1983-as Frontátvonulás című albumot. És lehet, hogy egyből tévedtem is. Ugyanis akkor még a járvány ellenére is úgy hittem, a mi generációnkat Antoine és Désiré testesíti meg, a két hülye gyerek, akik a mosolygós, kék szemű, rőt hajú öreg részegest (aki „harcolt két háborúban, és túlélte, az Istenbe is”) hergelik.

A teljes cikket a Magyar Hang március 4-én megjelent, 2022/10. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!