Emlékszem, kisgyermekkoromban, amikor rácsodálkoztam az első kukásautón kapaszkodó morc segéderőre, a narancssárga teherautó (az összes Skoda-típusú ilyen színű volt a ’80-as években) a bűvkörébe vont, és teljes erőmből azért képeztem magam az általános iskola alsóbb osztályaiban, hogy egyszer én is ott állhassak a bűzös gépjármű mögött, és szeméttároló edényeket akasztgassak a mechanikus beöntő szerkezetre. Később az ács és asztalos szakma ragadott meg, és bár a türelem frontján jócskán akadtak hiányosságaim (no meg a kézügyességem tekintetében is), a technika órán faragott formás tutaj, sámli stb. úgy éreztem arra predesztinál, hogy Jézus Krisztus hivatásában teljesedjek ki.
Néhány év eltelt aztán, és megtaláltam azt a munkát, foglalatosságot, amellyel kézügyesség és fizikai erő híján is a társadalom hasznos tagja lehetek: lelkes nevelőim tanácsára elhatároztam, tanár leszek, népet nevelek. Egyesek szerint tehát a spiritusz ott bújkált bennem, a baj csak az volt, hogy más irányba terelt: képtelen voltam uralkodni feneketlen kalandvágyamon, és bohém természetemen, amelyet a rendszerváltáskor rám szakadt szabad világ inspirált, s kilépve a szigorúan szabályozott Tanácsrendszerből, fütyülve a világra és a jövőmre, érdeklődésem középpontjából a pedagógus hivatás eltűnt, felszívódott, köddé vált…
… mint Szájer József cirka 4 évvel ezelőtt, emlékezetes brüsszeli csínytevése után, kitagadottan abból a politikai közösségből, amely most újra keblére ölelte őt, mintha mi sem történt volna.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
