„Mitterrand és Chirac még tanácsot is kért tőlünk”

Akit Antall József ismert, azzal közvetlen volt, Göncz Árpád esetében pedig a legfontosabb, hogy a nyugati orientációt támogatta – mondja interjúnkban Szávai János irodalomtörténész, 1990 és 1994 közötti franciaországi nagykövet. Az említett időszakról nemrég jelent meg visszaemlékezése A követ, aki minden követ követ címmel, emellett a Nobel-díjas Annie Ernaux most megjelent kötetét (A hely/Egy asszony) is ő fordította.

Szokás emlegetni, milyen jó volt régebben, amikor még a kormányban is irodalmárok, történészek, művészettörténészek ültek. A mostani magyar kormányt meg inkább látják értelmiségellenesnek. Mit gondol erről Szávai János professzor? Érzékel hasonló változást? – Persze, a változás iránya egyértelmű. Azt nehéz megítélni, jobb-e, ha a kormányban több humán értelmiségit találunk. Georges Pompidou köztársasági elnök rendkívül jelentős és sikeres politikus volt. Tipikusan a humán értelmiségi megtestesítője. Azt hiszem mindenesetre, ezeket az ellentéteket mesterségesen is szítják – mondta többek közt interjúnkban.

Kérdezzük arról is, mi jellemezte a kilencvenes években a magyar-francia viszonyokat, és sokat romlottak-e ezek később. Szávai úgy látja, annak idején a vezető francia politikusok nem restelltek adott esetben a magyaroktól kérni tanácsot. Így tett François Mitterrand elnök 1991 májusában vagy Jacques Chirac 1993 augusztusának végén. – A mai helyzetet mindannyian ismerjük. Az az euforikus pillanat, amikor egymás után jártak Párizsban a magyar kormánytagok, a múlté. Amit viszont most látunk, az annyira változékony, hogy a kérdésre nehéz pontosabban válaszolni – válaszolja az irodalomtörténész.

• Miként tekintettek ránk a franciák a rendszerváltás előtt?
• Mi miatt gondolta 1990 elején, hogy az MDF fog győzni?
• Miért gondolja, hogy jobb a mai magyar irodalom, mint a francia?