Most, hogy túl vagyunk az aszályos nyáron, átélve az ugyancsak aszályos őszből adódó gondokat, talán nem haszontalan ébren tartani a problémát, annak reményében, hogy már akár a jövő nyárnak is másképp fussunk neki.
A víz hasznosítása, illetve a víz hiánya nem egynyári feladvány, és gyanítom, ezentúl sem remélhetjük, hogy egyetlen esztendő elegendő lesz, lehetne arra, hogy hasznosítsuk az ország területén „feltartóztathatatlanul” átfolyó vizeket, és ahhoz is több évre lesz szükségünk, hogy az aszályos időszakok miatt kiszáradó földterületeket képesek legyünk folyamatosan öntözni.
Többször jártam már körül ezt az ügyet, olvastam is jó néhány e témában született írást, én is az Alföldért „sírok”, nem ellene, és megtapasztaltam, a vízüggyel behatóbban és fölkészültebben foglalkozó szakemberek is keresik a megoldásokat, ami számomra, a hozzájuk képest bőven amatőr tollforgatónak egyszerűnek látszik: adva van a Duna, de még inkább a Tisza és mellékfolyói, egyéb dolgunk sincs, mint „meglopni” ezeket a folyókat, víztározókba terelni az egyébként (ilyen szempontból) haszontalanul tovafolyó vizüket, és amikor szükség van rá, használjuk, öntözzünk a tárolt vízzel. Olvastam erről is, és most, amikor szaktudás nélkül leírtam ezeket, hozzáteszem: ez sem oly egyszerű.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
