Bezár Szeged ikonikus klubja, a Jazz Kocsma

Megint erre ültem rá, de nincs gond – esik hanyatt majdnem a szegedi Jazz Kocsma pultjánál egy rozoga bárszékkel Tóth Péter Zoltán, akit az egész város TPZ-ként ismer. Egy nappal azután járunk a város ikonikus, országosan is sokak számára ismert helyén, hogy az ügyvezető, Höffler Norbert a Facebookon bejelentette: idén bezárnak. Több száz reakció és rengeteg nosztalgikus komment érkezett a poszthoz, mindegyikből átjön: közel sem hétköznapi kocsmáról van szó. TPZ 13 évig volt itt ügyvezető, Norbert, a hely egykori pultosa három éve vette át tőle az üzemeltetést. A melankólia nemcsak a kommenteken, rajtuk is erősen érződik, nem vágnak egymás szavába, ahogy az elmúlt szép esztendőkről mesélnek.

– A covid volt a sokadik olyan csapás, amire nem lehetett felkészülni, akkor éreztem úgy, hogy most már viselje ezeket az édes terheket más. Előtte is volt elég nehezítés: a dohányzás kitiltása, a jövedéki adók és egyéb terhek emelése, de még sorolhatnám – ezekkel mind meg kellett küzdeni. Az sem segített, hogy az Artisjus által szedett jogdíjak sem a kisebb, alternatív helyeket segítik, hogy finoman fogalmazzak – mondja TPZ. Hozzáteszi, sosem volt elég pénze a kocsmának arra, hogy minden szükséges felújítást elvégezzenek. Amit tudtak, azt inkább a fellépőknek adták.

Több renoválás épp a világjárvány éveiben lett volna aktuális, de akkor másra kellett az azokra szánt összeg. A félhomályban első ránézésre szándékosan hiányzó vakolatdarabok, az ősrégi, de autentikus bútorok, a dohos, de kényelmes kanapék, a kopott, de barátságos szőnyegek mind arról árulkodnak: a pincehelyiségre ráférne egy alapos vérfrissítés, de éppen ezek miatt otthonos és egyedi. Nemcsak bútorok és az egyéb berendezési tárgyak időtállók a mintegy száz négyzetméteres helyen: régi címerek, koncertplakátok, matricák, fotók, rendszámok díszítik a falakat.