Szelíd oroszlán avagy jenki latino

Oximoronnak nevezi a retorika, ha ellentétes tartalmakat foglal nyelvi egységbe a textus. Ez mindig hatásos megoldás, fölkapja rá a fejét a hallgató, az olvasó. „Üvölt a csönd fülemben”, írja az éjszakai lágerben Radnóti, és ezt a csöndet halljuk 1944 óta. Az oximoron sokszor ironikus, azaz megértően humoros. Barátságos, simogató. Ezért találó az új pápát jenki latinónak nevezni – olyan észak-amerikai, aki belegyökeresedett a latin-amerikai életbe. És ezért nevezhetjük szelíd oroszlánnak XIV. Leót. Személyisége, megjelenése termékeny ellentmondásban van választott nevével. Ha figyelmezünk megnyilatkozásainak, gesztusainak teljes üzenetére, ha nem érjük be a felszínes élménnyel, akkor láthatjuk: karakteres pápaság kezdődött.

Ez a karakter abban erős, hogy kitartó. Rugalmas. Hajlik, nem törik. „Korunkban még mindig túl sok viszályt, túl sok sebet látunk, amelyet a gyűlölet, az erőszak, az előítélet, a másmilyentől való félelem, a Föld erőforrásait kizsákmányoló és a legszegényebbeket kirekesztő gazdaság okoz. Mi ebben a tésztában szeretnénk az egység, a közösség, a testvériség apró kovásza lenni” – mondta székfoglaló szentbeszédében. Egyházfői tervét pedig így összegezte: „Alázattal és örömmel szeretnénk ezt mondani a világnak: nézzetek Krisztusra! Közeledjetek Hozzá! Fogadjátok be Szavát, amely megvilágosít és megvigasztal! Halljátok meg a szeretetre irányuló javaslatát, hogy az Ő egyetlen családjává váljatok: az egyetlen Krisztusban egyek vagyunk. Ez az út, amelyet együtt kell bejárnunk, a saját közösségünkben, és együtt a keresztény nővéregyházakkal, azokkal, akik más vallási utakon járnak, akik nyugtalan szívvel keresik Istent, minden jóakaratú férfival és nővel, hogy olyan új világot építsünk fel, amelyben béke uralkodik.”