Szenteltvíz

Némi megdöbbenéssel olvastam arról a veszprémi káplánról, aki a repülőtéri ellenőrzésnél inkább megitta a szenteltvizet, mint hogy átadja a kis fémtartályt a biztonsági ellenőrzésen, netán kiöntse a tartalmát. Dühös posztjából kiderül, hogy ő ezt a cselekedetét áldozatnak érezte, amelyre hiténél fogva rákényszerült. A tehetetlenség nem jó tanácsadó, ráadásul fölmerül, hogy éppen egy egyházi ember részéről tényleg ez volt-e a megoldás, hiszen a szenteltvíz, miután átment gyomrán és belein, végül ugyanazon a banális helyen végezte, mint ahol egy mezei halandó által elfogyasztott korsó sör. De hogyan lehetséges, hogy a saját szavai szerint repülővel igen sokat utazó káplán nem ismerte az idevonatkozó, évtizedesnél régebbi szabályokat? Miért gondolta magát kivételnek a biztonsági előírások alól? Tragikus, sok-sok ember életét követelő előzményei vannak a mai szigorú repülőtéri szabályoknak. Amúgy kis mennyiségű, egy deciliter, illetve annál kevesebb folyadékot föl lehet vinni a fedélzetre lezárható, cipzáras műanyag zacskóban, melyeket fillérekért be lehet szerezni minden nagyvárosban, a reptéri üzletekben is, Rómában bizonyosan. Ezek nem betarthatatlan szabályok, és a kézipoggyászban kölnitől kezdve gyógyszeren át a naptejig bármilyen folyadékot felvihetünk, a tartalom és a mennyiség rendszerint ott van a címkén, ha nincs, odaírandó.

Tudom, katolikus honfitársaim szemében most evangélikus zuhanórepülésbe kezdek, de eddig én sem tudtam, hogy létezik zsebben hordható szenteltvíztartó. Meggyőződésem volt, hogy a nevezett tárgy az a gránitból, homokkőből vagy márványból készült, jókora tál, amelybe a templom bejáratánál a katolikus hívő belemártja az ujját, mielőtt keresztet vet. Már csak ezért sem ítélhetném el a reptéri alkalmazottat, aki a tartalom és űrmérték jelzése nélküli, fémcső alakú szenteltvíztartót nem tudta azonosítani – nekem sem ment volna. Isten bocsássa meg nekem, de arról a hordozható fémtartóról előbb jutott volna eszembe egy mikrofon vagy egy rúdlámpa. Íme, megint együtt a szent és a profán.