Szerintem itt álljunk meg

Volt nekünk egy kiváló tanárunk. Imádták a gyerekek, imádtuk mi, szülők, mert szívvel és lélekkel, és éjjel és nappal és hétvégén is, és úgy általában mindenkor és minden körülmények között pedagógus volt; privát nyári tábort szervezett, ahova kiváltság volt bekerülni, olvasás éjszakáját, ezt különösen szerették a srácok – főleg, amikor az éj leple alatt előre odarejtett csillagocskákat kellett az iskola udvarán zseblámpával előkutatniuk –, de amúgy is rendre kitalált valamit, amitől más lett, több lett, jobb lett kisdiáknak lenni még a hétköznapokban is. (Ja, nyugalom, csak semmi pánik, a múlt idő annak szól, hogy gyermekünk annak rendje-módja szerint kinőtte az alsó tagozatot.)

Ha a hírekre nézek, rá gondolok. A szívvel-lélekkel és az éjjel-nappal jár a fejemben. És bevallom, dühös leszek, mert hát hogy a fenébe van ez az egész 2022 végén Európa büszke és erős országában, hogy még mindig pont ugyanott tartunk, mint sok-sok évvel ezelőtt?! Pontosabban még ott sem. Sehol sem.

• Miért ne a szülők fizessék a tanárokat?
• Miért nem sztrájkolnak a tanárok?

A teljes cikket a Magyar Hang október 7-én megjelent, 2022/41. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!